Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
I. Az öröklött város - Terhes örökség. A történelmi lakónegyedek problémája a Kádár-korszakban a Klauzál tér és környéke példáján
44 Az öröklött város Ami még figyelemreméltóbb, hogy a sajtóban, a szélesebb nyilvánosságban is megfogalmazódtak Erzsébetváros jellegzetes problémái. A Magyar Nemzet Újjáéledő háztömbök c. cikksorozatában ismételten foglalkozott a városmegújulás kérdésével, 1975-ben pedig szerkesztőségi ankétot szervezett, amelynek anyaga az 1976. január 16-i számban egy teljes oldalon jelent meg a lapban, és amelyen „minden érintett szerv a legmagasabb szinten képviseltette magát”. Részt vett például az ankéton Szilágyi Lajos akkori építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes, dr. Pongrácz Pál, Budapest akkori főépítésze, dr. Perényi Imre és dr. Reischl Antal, a Budapesti Műszaki Egyetem professzorai, Mester Árpád, a BUVÁTI irodavezetője és Meggyesi Tamás, a Műszaki Egyetem adjunktusa.31 A városrehabilitáció fogalma a média révén fokozatosan bekerült a korabeli köztudatba. Az a tény, hogy a Belső-Erzsébetvárosban különösen rossz volt a lakásállomány összetétele, a házak állapota, és igen kedvezőtlenek voltak a demográfiai trendek, amellett szólt, hogy ez a városrész legyen a meginduló városrehabilitáció egyik lehetséges kísérleti terepe. A 80-as években a rehabilitáció igen kevés megvalósult projektje keretében megújult az egyik lakótömb, az ún. 15-ös számú, amelyet a Wesselényi utca, a Nagydiófa utca, a Klauzál tér, a Dob utca és a Kazinczy utca határolt. (A tervek szerint a 15-ös tömb rehabilitációját 1987-től öt másik környékbeli tömbé követte volna, ami által létrejött volna egy nagyobb, összefüggő rehabilitált terület.) A helyszín kiválasztásában azonban a városrész lerobbantsága mellett több más ok is szerepet játszott. Az egyik lehetséges magyarázat a kerületi vezetés pozitív hozzáállásában keresendő.32 A VII. kerületi Ingatlankezelő Vállalat egykori vezetője egy interjúban elmondta, hogy a kerület párttitkára, Nádasdi József az 1970-es évek második felében és a 80-as években különösen nyitott volt a városrehabilitációs gondolat iránt, a VII. kerületi pártbizottság tagjainak többsége úgyszintén.33 A jegyzőkönyvek tanúsága szerint az 1980-as évek elején a pártbizottsági üléseken a kedvezőtlen kerületi adottságok tudatosítása már egyértelműen összekapcsolódott a rehabilitációnak való elköteleződéssel. A kerületen belül a konkrét háztömb kiválasztását indokolta a helyszín összetett jellege is. Ahogy 1983-ban egy kerületi jelentés fogalmazott, „A 15-ös tömbben ... 2 hektáros területen 9 db IKV kezelésben és 1 db ELMÜ kezelésben lévő lakóépület, 1 db ELMÜ mérőhitelesítö csarnok, 2 db, az Izraelita Hitközség tulajdonát képező műemlék jellegű épület, 1 db iskolaépület és 4 db üres telek található. Az IKV kezelésében lévő épületekben 2600 m2, közületek, illetve magánszemélyek által bérelt ipari, 31 Ld. Megújuló Erzsébetváros. Budapest, Hazafias Népfront VII. Kér. Bizottsága, 1982. 8-9. p. 32 Tomay Kyra szerint Középső-Ferencváros 1980-as években meginduló rehabilitációjában ugyanilyen fontos szerepet játszott a kerület vezetése és annak a rehabilitáció iránti pozitív elköteleződése - már a Kádár-korszakban. Ez az elköteleződés szerencsés módon a rendszerváltás után, az új önkormányzat idején is folytatódott.TOMAY 2007. 350-351. p. 33 Interjú Sikonya Ferenccel, a VII. kerületi IKV egykori igazgatójával. 2010. november 3.
