Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
I. Az öröklött város - Terra recognita vagy terra incognita? A lakótelepek és lakóparkok legújabb magyar irodalmáról
98 Az öröklött város mányzati bérlakás-építési projektekbe fogni. Másrészt a szocializmus tapasztalatai után érthető, miért inkább a lakástulajdonosokat tömörítő társasházak létrejöttét támogatták a hatóságok. Az önkormányzatoknak ilyen módon nem kellett az újonnan épülő lakóházak fenntartásának, illetve karbantartásának gondjait a nyakukba venniük. (Idővel felmerülhetett volna a régről ismert probléma is: hogy ti. az önkormányzati bérlakásokból befolyó lakbér, melynek szintjét szociális okokból nem lehet egy bizonyosnál magasabbra emelni, nem fedezte volna a lakóház fenntartásának, az esetleges nagyobb javításoknak a költségeit.) Ám az 1990-es évek óta tartó állami politika sokakat hozott kényszerhelyzetbe. Azok, akiknek erre lehetőségük volt, az állami támogatás igénybe vétele mellett - azt kiegészítendő - tömegesen vettek fel banki hiteleket, vállalva ezzel a hosszú távú eladósodást. Ennek súlyos következményei most, válsághelyzetben válnak igazán nyilvánvalóvá. Azok a saját lakással nem rendelkező egyének, illetve családok pedig, akik alacsony vagy rendszertelen jövedelmük folytán, vagy bejelentett munkahely híján nem voltak hitelképesek, és így vevőként kevéssé tudtak az megjelenni az új építésű lakások piacán, belekényszerültek abba, hogy kiadó magánlakásokat béreljenek piaci áron - lévén, hogy az önkormányzati bérlakásállomány igen korlátozott, ugyanakkor pedig magasabb igényeket kielégítő, ám kedvező bérű önkormányzati bérlakások az elmúlt húsz évben gyakorlatilag nem épültek. A piaci áron való lakásbérlés azt jelenti, hogy - a rezsiköltségeket is figyelembe véve - e családok jövedelmének nyomasztóan nagy hányadát emészti fel a lakhatás. Ez a tendencia csak a legutóbbi években kezdett módosulni. Körner és Nagy utal rá, hogy Magyarországon hosszú kihagyás után először 2000-ben kezdődött el újra bérlakásépítési program, melynek keretében önkormányzatok pályázhattak állami forrásokra, vagy költségelvű, vagy pedig szociális bérlakásépítés céljából (a két bérlakástípus nem színvonalában, hanem a lakbér nagyságában különbözhetett egymástól). Az azóta eltelt időben Magyarország bizonyos városaiban megépült önkormányzati bérlakások valószínűleg még nem okoztak nagyságrendi változást. Nyitott kérdés az is, mennyire lesz ez a jövőben jelentős mértékű, illetve hogy az esetlegesen fellendülő önkormányzati lakásépítés mennyiben ölt majd telepszerű formát. * * * Az ismertetett három monográfiában nemcsak a kritikus szemléletmód a közös, hanem az is, hogy szerzőik egyes kérdésekben milyen határozottan képviselik saját álláspontjukat. Tudományos műveknél talán szokatlan, amilyen mértékben Csizmady, Cséfalvay, Kömer és Nagy személyes véleménye megjelenik könyveik oldalain. Az empirikus társadalomkutatás, a közgazdasági teória vagy az urbanisztikai szemlélet objektivitásának
