Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
I. Az öröklött város - Bérházvilág 1970-ben. Egy belső-erzsébetvárosi ház társadalma és lakásviszonyai
68 Az öröklött város tősnek. Az első és második emeleten például összesen négy olyan aktív vagy nyugdíjas cipész, illetve cipőfelsőrész-készítő lakik, akik mind az említett kategóriába tartoznak. 5. táblázat A nyugdíjasok korábbi foglalkozása (a házban lakó nyugdíjasok százalékában) Kisipari szövetkezet tagja 6 23% Alkalmazott fizikai összesen: 8 31% Ebből Ipar 3 Szolgáltatás, vendéglátás 5 Alkalmazott szellemi összesen: 8 31% Ebből Szolgáltatás, keresk. 4 Egészségügy 1 Államigazgatás, rendvédelem 3 Nincs feltüntetve korábbi foglalkozás/nem dolgozott 10 15% (özvegyi nyugdíjas) Összesen 26 100% Az érdekes tehát az, hogy egy olyan környéken, amely a háború előtt kispolgári jellegűnek számított, és amelynek profilját elsősorban a kisiparos-kiskerekedő elem (mesterek, segédek, tanoncok), kisebb részben pedig a magánalkalmazotti réteg határozta meg, egy esetlegesen kiválasztott házban a lakók társadalmi összetétele jelentős részben reprodukálta önmagát annak ellenére, hogy közben lezajlott egy - a korábbi gazdasági kereteket teljesen átalakító — politikai rendszerváltás, és annak ellenére, hogy a személyek szintjén a házban óriási mértékű volt a kicserélődés.13 A foglalkozási ösz- szetétel mellett szintén a Belső-Erzsébetváros korábbi jellegzetességeit idézi a nem budapesti születésű, túlnyomórészt észak- és kelet-magyarországi bevándoroltak magas, 70%-os aránya. Úgy tűnik tehát, hogy az e tanulmányban bemutatott Klauzál téri ház a történelmi kataklizmák és a lakosság kicserélődése ellenére sem vetkőzte le teljesen korábbi önmagát. 13 A pontosabb következtetések érdekében teljes körűen össze kell vetni a négy szomszédos Klauzál téri ház lakosságának 1970-es adatait ugyanazon lakóházak 1941-es adataival. Ez egy következő, nagyobb tanulmány témája lesz.