Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
I. Az öröklött város - Bérházvilág 1970-ben. Egy belső-erzsébetvárosi ház társadalma és lakásviszonyai
64 Az öröklött város vagy legalábbis ezek egy része. A ház lakásai közül csupán kilenc (26%) nem rendelkezik semmiféle elektromos háztartási géppel. Ezeknek a lakásoknak a lakói kivétel nélkül idősebb emberek, általában 60 és 70 év közöttiek vagy 70 felettiek. Közvetve ez is arra utal, hogy a lakók többsége, főleg a fiatalabbak, igényelték a korszerűsítést, és többségük valószínűleg lakásának infrastruktúráját is szívesen korszerűsítette volna, ha jogilag lett volna rá lehetősége. Ám a zuhanyozót, fürdőszobát, WC-t ekkor még nem lehetett öntevékeny módon kialakítani, és a cserépkályháról gázkonvektoros fűtésre való átállás is csak akkor volt megvalósítható, ha a kerületi tanács úgy döntött, hogy egy egész ház fűtését korszerűsíti. Erre azonban a VII. kerületi bérházakban általában nem 1970 körül, hanem jóval később került sor. A lakók jelentős része tehát kényszerűségből élt korszerűtlen viszonyok között; ebből kiutat leginkább az jelenthetett, ha lakást cserélt vagy lakást igényelt másutt, egy modernebb beépítésű környéken vagy egy új lakótelepen, amire leginkább a fiatal családosoknak volt esélye. Alighanem a VII. kerületi bérházak infrastrukturális elmaradottsága és a helyzet javításának reménytelensége is közrejátszott a fiatalabb lakosság ekkoriban már zajló és később egyre erősödő elvándorlásában. A lakók társadalmi jellegzetességei Amint arról már szó esett, az 1970. évi népszámlálási anyag legizgalmasabb információit a személyi kérdőívek kínálják. Egyfelől a ház teljes lakosságának szociológiai profilja kirajzolható ezeknek az íveknek az összesítése alapján; másfelől az egyéni élettörténetek legfontosabb tényei, adott esetben komplett családtörténetek kulcsmozzanatai bontakoznak ki az adatok értelmezése nyomán. A 3. táblázat egy elöregedő félben lévő ház képét vetíti elénk: a 98 lakó 44%-a ötven év feletti, viszont csak 12%-uk húsz év alatti.12 Ugyanakkor az összképnek fiatalos színt kölcsönöz, hogy a házban sok a huszonéves: 1970-ben a házon belüli harmadik legnagyobb demográfiai csoport a 20-29 éveseké. Ez az a korosztály, amelyik a következő évtized során jó eséllyel elhagyja a Klauzál téri házat, mint szüleitől külön költöző fiatal, mint ifjú házas vagy mint fiatal családos; ezt azonban személyekre bontva nem lehetséges ellenőrizni, mert az 1980-as népszámlálásból egyetlen Klauzál téri ház személyi és lakásívei sem maradtak fenn (így a jelen tanulmányban tárgyalt házéi sem). 12 Összehasonlításképp: az új lakótelepeken ezzel közel egy időben, 1975-ben a lakosságnak mindössze 18%-a 55 év feletti. Ld. SZŰCS -BALÁZSNÉ 1975. 36.p.
