Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)

I. Az öröklött város - Bérházvilág 1970-ben. Egy belső-erzsébetvárosi ház társadalma és lakásviszonyai

60

Az öröklött város

és kontinuitása az 1945-ös népösszeírás gyűjtőíveinek tanúsága szerint még közvetlenül a világháború után, 1945-ben is számottevő - 1970-re jórészt eltűnik ezekből a házakból.9 Kizárólag a népszámlálási ívek alapján azonban objektív módon nem ragadható meg az, hogy 1970-ben az ott élő lakók közül hányán lehettek vallásuk szerint zsidók vagy zsidó származásúak. A felekezet 1949 után nem jelenik meg többé a népszámlálások személyi ívein, de a kérdés egyéb okokból is problematikus: az államszocializmus évtizedeiben formálisan nagyon sokan nem gyakorolták vallásukat, sokan pedig zsidó identitásukat is maguk mögött hagyták, származásuknak nem tulajdonítva többé jelentőséget. A névmagyarosítás miatt (amelynek egyik utolsó hulláma Magyarországon éppen a második világháborút követően bontakozott ki) 1970-ben már a nevek sem

TV-felvétel a Dob u. 59. gangján, 1973 Fotó: FORTEPAN

9 Bár a jelen tanulmányban nem célom a háborús évek lakónépességének és az 1970. évi lakónépességnek (sem pedig a lakásállománynak) a szisztematikus összehasonlítása, jelzem, hogy az 1941-es és 1945-ös állapotra tett utalások esetében milyen forrásanyagra támaszkodtam: BFL IV.1419.j.; BFL IV.1419.n.; valamint BFL IV.1419.p. Ezúton mondok köszönetét Lugosi András történésznek, a BFL munkatársának, aki referensként és az anyag kiváló ismerőjeként munkámat segítette, és akivel megvitathattam a kutatás során felmerülő problémákat.