Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
I. Az öröklött város - Terhes örökség. A történelmi lakónegyedek problémája a Kádár-korszakban a Klauzál tér és környéke példáján
52 Az öröklött város A hivatalos verziót jól tükrözi a Hazafias Népfront VII. kerületi bizottságának az a városrehabilitációt ismertető és népszerűsítő kiadványa is, amely 1982-ben jelent meg Megújuló Erzsébetváros címmel. A kiadványból kiderül, hogy a kerület vezetése és a lebonyolítók, jelesül az IKV, nagy hangsúlyt fektettek a rehabilitáció lakossági előkészítésére - ez mindenképp szemléletváltást jelez és igyekeztek korrektül eljárni a kiköltöztetett lakókkal szemben. A tömbfelújítás idejére felajánlott tanácsi cserelakás szobaszámának és komfort- fokozatának például meg kellett egyeznie az elhagyott lakáséval, és majdnem minden esetben több felajánlott cserelakás között választhattak a kiköltöző bérlők. A Népfrontnak nyilvánvalóan az volt a feladata, hogy egyfajta PR-ügynökségként működjön, és az új típusú várospolitikát elfogadtassa a közvéleménnyel. Fontos azonban, hogy a rehabilitáció aktuális kérdéseit és gyakorlati tapasztalatait tárgyaló, nem publikus tanácsi és pártdokumentumok is arról árulkodnak, hogy a lakosságbarát várospolitika több volt, mint hangzatos szólam. A lakók igényeinek felmérése, a megfelelő cserelakások kiválasztása és elfogadtatása, a vonakodó bérlők kiköltöztetése nemegyszer a végtelenségig húzódó alkudozással járt, ami a gyakorlatban jelentősen lelassította a 15-ös tömb újjáépítését.45 Az egykori lakókkal készült interjúk ugyanakkor rávilágítanak arra is, hogy a tanács, illetve az IKV korántsem mindig tartotta magát a hivatalos játékszabályokhoz; a felajánlott cserelakások olykor elfogadhatatlanok voltak, és rehabilitáció miatt kiköltöző lakóknak egyes esetekben körmük szakadtáig kellett harcolniuk azért, hogy valóban az elhagyott lakással megegyező méretű és adottságú lakást utaljanak ki számukra.46 A 15-ös tömb kísérleti rehabilitációja azonban olyan következményekkel is járt, amelyeket hivatalos szinten nem szívesen ismertek be. A tényleges gyakorlatban az történt, hogy a felújított, immáron hangulatos és elegáns tömbbe nagyrészt nem az egykori lakók költöztek vissza. Egy részük erre formailag sem lett volna jogosult, azok például, akiknek a korábbi szoba-konyhás lakásaiból összevonással nagyobb, komfor- tosított lakásokat alakítottak ki. Helyettük képzettebb, magasabb jövedelmű, és persze jó összeköttetésekkel rendelkező bérlőknek utalták ki a tömb új lakásait. Egy személyes közlésből derült ki, hogy a VII. kerületi pártbizottság egyik-másik tagjának felajánlották, hogy ha akaija, akkor lakáshoz juthat a Klauzál téri rehabilitált tömbben.47 45 A technikai lebonyolításról, a lakókkal való elhúzódó tárgyalásokról, kiköltözésről, problémákról, közhangulatról - ahogy az a valóságban festett - ld.: Jelentés a kerületi rehabilitációs feladatok időarányos végrehajtásáról. Készült a VII. kér. Tanács megbízásából, beterjesztve a VII. kér. PB és kibővített ülésén, 1983. IX. 20. BFL XXXV.12.a.3. 176.őe. 5-6. p. 46 Inteijú L. M.-mel. 2011. május 1. Az interjút készítette Szívós Erika. A tét különösen nagy volt egy olyan ház esetében, mint interjúalanyom, L. M. egykori lakóhelye, a 15. tömbben elsőként felújított Klauzál tér 1. E ház esetében ugyanis - minthogy a rehabilitáció kimenetele és időtartama megjósolhatatlannak tűnt - a lakókat tudtukkal és beleegyezésükkel véglegesen kiköltöztették. 47 Berkes Erzsébet egykori VII. kerületi PB-tag családtagjának szíves közlése.
