Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
I. Az öröklött város - Terhes örökség. A történelmi lakónegyedek problémája a Kádár-korszakban a Klauzál tér és környéke példáján
Terhes örökség. Budapest történelmi lakónegyedeinek problémája... 49 káját. A kísérleti tömb. VI. ötéves tervi megvalósítását reálisnak tartotta, és a felújításhoz szükséges anyagi segítséget biztosította.38 A Fővárosi Tanács és a kerületi párt- és tanácsi vezetés közötti konfliktusok legfőképpen abból adódtak, hogy a tömbrehabilitáció nem igazán felelt meg a lakásgazdálkodás akkori hivatalos elveinek. Mert miről volt itt szó? A tömbrehabilitáció során elkerülhetetlen volt, hogy lakások szűnjenek meg, részben a belső udvari szárnyak lebontása, részben pedig a szoba-konyhás, komfort nélküli lakások összevonása miatt. A lakásgazdálkodási tervszámok bűvöletében élő fővárosi vezetés szemében ez megbocsáthatatlan dolog volt, még akkor is, hogyha a megszűnő lakásszámot részben kompenzálta, hogy a 15. tömbben például egy foghíj helyén új, négyemeletes lakóház épült számos új lakással. (Az első rehabilitációs tervváltozatot pontosan azért kellett átdolgozni, hogy javuljon a megszűnő, illetve megmaradó lakások aránya.) Érdekes, hogy a VII. kerület párttitkára, Nádasdi József a párton belüli befolyását, személyes kapcsolatait használta fel akkor, amikor a kísérleti tömbrehabilitáció eredményeit a Fővárosi Tanáccsal szemben meg kellett védeni. Igaz ugyanakkor az is, hogy a valóban szépen sikerült Klauzál téri tömbfelújítás egyfajta kirakatprojektté vált, amelyet az új várospolitika sikertörténeteként lehetett reklámozni. A Klauzál téren rendszeresen megfordultak külföldi delegációk - például Moszkvából és Pekingből, de Bécsből is - akik a városrehabilitáció budapesti eredményeire voltak kíváncsiak.39 A kerületi tanácsok/helyi szervek ambíciói az 1980-as évek elejének tágabb politikai kontextusában értelmezhetők igazán. Az ország párt- és állami vezetése a lakásgazdálkodásban ekkor már nagyobb szerepet és önállóságot szánt a helyi tanácsoknak.40 Ezzel párhuzamosan - Magyarország növekvő államháztartási problémáival összefüggésben - egy sor olyan intézkedés történt, ami azt jelezte, hogy az állam kisebb részt kíván vállalni a lakásépítésben: a korábbinál is jobban bátorították a magánerős (például szövetkezeti) lakásépítést, szociális, azaz rászorultsági szempontokhoz kötötték az állami lakáskiutalást, és 1983-ban először tették lehetővé, hogy a tanácsi lakásokat a bennük lakó bérlők öröklakásként vásárolhassák meg. (Igaz, ez utóbbi lehetőséggel ekkor még igen kevesen éltek.) Mindez együtt gyakorlatilag azt jelentette, hogy a helyi tanácsok egyre inkább szabad kezet kaptak a kísérletezéshez: bármilyen módszert kipróbálhattak, ha azzal a helyi lakásgazdálkodásban csökkenteni tudták a közvetlen állami támogatásra való rászorultságukat, és tehermentesíteni tudták a központi költségvetést. 38 Ld. Előzmények c. rész a Jelentés a rehabilitációs feladatok időarányos végrehajtásáról c. dokumentumban. Készült a VII. kér. Tanács megbízásából, beterjesztve a VII. kér. PB és kibővített ülésén, 1983. IX. 20. BFL XXXV.12.a.3. 176. őe. 2-3. p. 39 Interjú Sikonya Ferenccel, 2010. november 3. 40 Ld. például: MSZMP KB 1982. ápr. 7-i kibővített ülése. 2.: A lakásépítés, -fenntartás, gazdálkodás és -elosztás fejlesztése. Faluvégi Lajos hozzászólása. MNL OL M-KS 288. f. 4./184-185. őe. 49-68. p.
