Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
III. Várostörténeti műhelytanulmányok: módszer, oktatás, historiográfia - „A másik Bécs”. Az osztrák századforduló változó képe a Schorske utáni történetírásban
216 Várostörténeti műhelytanulmányok: módszer, oktatás, histográfia A Wurstelprater az óriáskerékkel 1900 körül Korabeli képeslap A Práter egyébként is maga volt a (réteg)kultúrák találkozásának legjellemzőbb terepe. Bertrand Michael Buchmann A Práter című könyvében54 leírja, hogy attól fogva, hogy a területet, amely addig császári vadászterületként szolgált, II. József megnyitotta a nagyközönség előtt, a szórakozás és pihenés legváltozatosabb formái vertek ott gyökeret. A vendéglők, tekepályák, bábszínházak környezetében kezdettől ott volt a „Nobelprater”-nek nevezett rész, amely a felsőbb rétegek korzója és találkozási helye volt. A 19. század folyamán létrejött sokféle létesítmény is nagy változatosságot mutatott: a cirkusz, ringlispíl, céllövölde, zenés és táncos vendéglők mellé (melyek némelyike az elegáns étterem kategóriájába tartozott), a századvégen már színházak is társultak. Jellegzetesen „kevert” céllal épült a századvégen a Venedig in Wien („Velence Bécsben”) nevű létesítmény, amely egyfelől Velence kicsiben felépített imitációja volt lagúnákkal, gondolákkal, pavilonokkal, éttermekkel stb., másrészt viszont színpadokat is magában foglalt, amelyeken, amint azt a vezetőség egyértelmű célul tűzte ki, a 54 BUCHMANN 1979. A könyv a Wiener Geschichtsbücher sorozat 23. részeként jelent meg, amelyet témánk szempontjából egészében is érdemes megemlíteni: a 30 önálló monográfiából álló, a Paul Zsolnay Verlagnál (Wien-Hamburg) megjelent sorozat Bécs egyes negyedeit, fontos épületkomplexumait mutatja be nemcsak művészet- és építészettörténeti, hanem kultúr- és társadalomtörténeti szempontból is.
