Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
III. Várostörténeti műhelytanulmányok: módszer, oktatás, historiográfia - „A másik Bécs”. Az osztrák századforduló változó képe a Schorske utáni történetírásban
210 Várostörténeti műhelytanulmányok: módszer, oktatás, histográfia Nagy valószínűséggel ezeknek a lapoknak a cikkein, az általuk gyakran felhasznált idézeteken keresztül ismerkedett meg Hitler a fajelmélet ismert teoretikusaival, például Houston Stewart Chamberlainnel, valamint olyan, sokkal ezoterikusabb, „szektás” ideológusokkal, mint Guido von List és tanítványa, Georg Lanz von Liebenfels. Mindketten hirdették a germán faj felsőbbrendűségét és szorgalmazták - a germán faji tisztaság érdekében - a körültekintő párválasztást és a megfelelő (azaz kizárólag árja partnerrel kötendő) házasságot. Guido von List, aki híveivel együtt már használta a horogkereszt szimbólumát, megjövendölte egy „felülről érkező erős ember” eljövetelét, aki a germánokat vezeti majd, és aki legyőzhetetlen lesz. Hitler Bécsben nemcsak eszmékkel, hanem bizonyos politikusi módszerekkel és stílussal is megismerkedett. A német nacionalista eszmék elkötelezett híveként eljárt különféle politikai gyűlésekre; hallotta Georg Schönerer utódjának, Franz Steinnek a beszédeit, amelyek ugyanazzal a demagóg érvelésmóddal éltek, mint a német elkötelezettségű napilapok. Hallotta Bécs akkori keresztényszocialista polgármesterét, Kari Luegert, akinek politikai nézeteit nem mindenben osztotta ugyan, azt viszont fenntartás nélkül elismerte, hogy a polgármester mesterien ért a tömegek manipulálásának művészetéhez. A Hamann által idézett forrásokból világosan kiderül, hogy Hitler maga nem azonosult „a néppel”, és amennyire tudta, igyekezett is távol tartani magát „a tömegektől”; többre tartotta magát azoknál az egyszerű embereknél, akikkel együtt élni kényszerült, és valójában azokat csodálta, akik „a nép” érzelmeit fel tudták használni saját politikai céljaik megvalósítására. Hamann nem távoli és áttételes kapcsolatba hozza Hitler későbbi világnézetét és politikai módszereit az általa Bécsben látottakkal, hanem későbbről, magától Hitlertől vagy környezetétől származó idézetek segítségével pontról pontra elemzi azt, hogy mennyiben merített a náci pártvezér a bécsi élményekből, illetve hogyan reflektált később az akkor tapasztalt és olvasott dolgokra. Hamann számára az alapvető kérdés az, hogy valójában mennyire volt kialakult Hitler világnézete a bécsi korszakban, illetve mennyi ebből az utólag alkotott mítosz. Miközben a történésznő számos kapcsolatot felfedez, illetve megerősít, egyes alapkérdésekben szokatlan következtetésekre jut. Amellett érvel például, hogy bécsi korszakában Hitler még nem volt elkötelezett antiszemita; nem maradt fenn hitelesként elfogadható dokumentum arról, hogy ilyenfajta kijelentéseket tett volna, továbbá közvetlen környezetében több zsidóval tartott fenn jó kapcsolatot. Ezen a ponton Hamann a Mein Kampjban kreált Hitler-önkép egyik alaptételét teszi kritika tárgyává (számos más, kevésbé alapvető részlettel együtt). Hamann egyébként nem az első volt, aki Hitler bécsi korszakát mint témát felfedezte. Minthogy bécsi éveinek fontosságát maga Hitler hangsúlyozta a Mein Kampfoan, többé-kevésbé minden Hitler-életrajz foglalkozik a kérdéssel; a Béccsel kapcsolatos obiigát Hitler-idézet - mely szerint ez volt élete „legnehezebb, bár legalaposabb iskolája” („die schwerste, wenn auch die gründlichste Schule meines Lebens”) - sohasem hiányzik a diktátor életét feldolgozó munkák vonatkozó oldalairól. Abban a tekintetben
