Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
III. Várostörténeti műhelytanulmányok: módszer, oktatás, historiográfia - A várostörténet intézményesülése és oktatása Magyarországon a rendszerváltozástól napjainkig
A várostörténet intézményesülése és oktatása Magyarországon... 193 ig; Lepetit professzor az Európai Várostörténészek Szövetségének meghatározó alakja volt az alapítást követő években. A Granasztói-, illetve Lepetit-tanítványok egyike, Sonkoly Gábor ma az Atelier tanszékvezetője, aki egy ideig az ELTE Gazdaság- és Társadalomtörténeti Doktori Programban is oktatott várostörténetet; ezt utóbbi szerepet később Atelier-beli kollégája - úgyszintén Granasztói és Lepetit egykori diákja — Czoch Gábor vette át. A várostörténet szilárd hagyományokkal rendelkező műfajai mellett az Atelier új megközlitésmódok és problémák iránt is nyitott: az ott oktatott kurzusok tematikájában, illetve az Atelier-hez kötődő oktatók, kutatók által jegyzett művekben meghatározó jelentőségűek az olyan témák, mint például a térbeliség, a tér társadalomtörténete, a kulturális örökség vagy a (kulturális kontextusban értelmezett) nemzettudat. Az Atelier-iskola megközelítésében a városok maguk is tágabb összefüggésrendszerek részei, attól függően, hogy milyen szerepet töltöttek, illetve töltenek be az európai civilizációban, illetve regionális és nemzeti szinten. A regionális megközelítést az elmúlt évtizedben több oktató képviselte az ELTE Történeti Intézetében e sorok íróját is beleértve. Ezek az oktatók, például Gerő András közép-európai látószögből tekintenek a városok és az urbanizáció kérdéskörére, összefüggésben azzal, hogy szűkebb szakterületeik egyike a Habsburg Monarchia története. Ezt a látásmódot képviselte a közelmúltban elhunyt Heiszler Vilmos is. E történészek érdeklődésének fókuszában egyrészt a várostörténet politikai oldala áll (például a politikának a városi térben való megjelenése, a tömegpolitika, a szimbolikus és rituális események, illetve térhasználat), másrészt pedig a várostervezés és a városépítészet. Az általuk oktatott tematika olykor rokon vonásokat mutat a művészettörténet-oktatás, illetve a műegyetemi építészképzés keretei között meghirdetett építészettörténeti és urbanisztika-történeti kurzusokkal. Az említetteken kívül a várostörténet az ELTE BTK Történeti Intézetének több más tanszékén is része az órakínálatnak az olyan oktatók jóvoltából, mint Novák Veronika (Középkori és Koraújkori Egyetemes Történeti Tanszék), Zeidler Miklós (Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszék) vagy Géra Eleonóra (Művelődéstörténeti Tanszék). Ami az új [történettudományi] módszerek és a várostörténet intézményesülését illeti, a többi magyar tudományegyetem első látásra hátrányban van a budapesti ELTÉ- hez képest.15 Amint arra korábban utaltam, a magyar egyetemek történeti intézeteinek, illetve történelem tanszékeinek a profilja meglehetősen tradicionális. Tanrendjüket a kronológiaiig strukturált politika- és eseménytörténet határozza meg, felépítésüket pedig az egyes korszakok, illetve a magyar és egyetemes történelem egymástól való 15 E helyt csak bölcsészettudományi karokon belül működő történeti intézeteket tárgyalom, és nem térek ki olyan karokra, illetve tanszékcsoportokra - például építészet, földrajz, szociológia stb. - amelyek tematikájában megjelenik a város-problematika, adott esetben annak történeti dimenzióival együtt. A magyarországi építész-, természettudományi, társadalomtudományi, ill. közgazdasági karok áttekintése szétfeszítené e tanulmány kereteit, még akkor is, ha tudjuk, hogy az ott oktatott órák egy része a jelen tanulmány témájába illene.
