Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
III. Várostörténeti műhelytanulmányok: módszer, oktatás, historiográfia - Erzsébetvárosi legendák. Az interjúk haszna a várostörténetben
180 Várostörténeti műhelytanulmányok: módszer, oktatás, histográfia különböznek-e szerinted a környékbeli iskolák abból a szempontból, hogy melyikbe hány roma gyerek jár? Helyes kérdés: Hova jár a gyereked iskolába? Van-e a gyerekednek cigány/roma osztálytársa?) Ugyanez a probléma a múlttal kapcsolatban is felmerül. A Klauzál téren és környékén felnőtt, nem zsidó származású interjúalanyok például kezdetben jellegzetesen hárítják a zsidó-keresztény viszony kérdését, még ha a probléma csak érintőlegesen merül is fel. A kezdeti reakció majdnem mindig az, hogy „nem számított, ki zsidó, ki nem zsidó”, „ez köztünk soha nem volt probléma”. (Az egyik korábbi idézetben ennek kifejeződése a „nem nézve, hogy ki a másik, vallás és felekezetre való tekintet nélkül a nagy pofonok” mondat.) Ehhez nyilván hozzájárni az is, hogy a ma 50-es, 60-as éveikben járó interjúalanyok olyan politikai rendszerben nőttek fel, amely nem létezőnek tekintette az etnikai és felekezeti különbségeket, a vallásgyakorlást pedig gyakran szankcionálta. A későbbi, részletesebb válaszok ugyanakkor arra utalnak, hogy az 1950-es és 60- as években az iskolai vagy lakóhelyi közösségben nagyon is tudatában voltak az emberek egymás felekezetének és származásának; az interjúalanyok kezdeti válaszai tehát nem úgy értelmezendők, hogy a különbség nem létezett, hanem hogy az eltérő hátterű lakók, gyerekek, iskolatársak jó viszonyban voltak egymással, elfogadták egymás különbözőségét, és szükséghelyzetekben gyakran erős szolidaritással viseltettek egymás iránt. Amikor azonban az interjúalanyok belefeledkeznek a mesélésbe, és lazul a belső kontroll, néha elmondanak olyan történeteket is, amelyek például arról szólnak, hogy nem zsidó gyerekek - 1960 körül! - milyen akciókat találtak ki az ortodox zsidó közösség idős tagjainak bosszantására. Egy alkalommal az egyik inteijúalany utalt arra is, hogy a tágabban vett környéken egy gimnáziumi osztályban - az 1960-as évek közepén - kialakulhattak a származás, háttér szerint elkülönülő - értsd: zsidó és nem zsidó — „szigetek”.39 Ezek a válaszok azonban sohasem elsőre, hanem a téma többedszeri és tapintatos körüljárása során születnek meg. Amennyiben az interjúk készítésénél, az interjúalanyok összeválogatásánál kifejezetten cél egyfajta társadalmi körkép megjelenítése - márpedig egy sajátosan vegyes összetételű környéknél éppen ez a cél belép egy újabb probléma. A történész óhatatlanul összekerül olyan alanyokkal, akiktől szociálisan, kulturálisan, nyelvileg vagy világnézetileg különbözik — vagy szeretne ilyenekkel interjút készíteni. A kapcsolat- felvétel, a bizalom megnyerése, a kommunikáció ilyenkor első számú problémákká lépnek elő.40 39 Interjú L. M.-val, 2011. május 1. 40 Herbert 2007.
