Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
III. Várostörténeti műhelytanulmányok: módszer, oktatás, historiográfia - Erzsébetvárosi legendák. Az interjúk haszna a várostörténetben
Erzsébetvárosi legendák. Az interjúk haszna a várostörténetben 169 helyt röviden áttekinteni, mi mindenről informálnak az imént hivatkozott, valamint az általam készített lakossági interjúk alanyai, és mi ezeknek a hozadéka várostörténeti szempontból. Az interjúk nyomán sok minden kiderül például arról, hogy milyen volt a városkép, milyenek voltak a környék fizikai jellegzetességei a múltban; hogy festett az utca, milyen volt a közlekedés, a boltok, a helyi park. Mindez történetileg akkor lehet különösen érdekes, ha az adott helyszín megváltozott vagy átépült, mint például a Klauzál téri park az 1960-as évek végén. Egészen másképp nézett ki a Klauzál tér. [...] Nekem is nagyon sok fotóm van a térről, mikor még kicsi gyerekként ott ülünk, emlékszem pontosan, hogy hol voltak a hinták régen, [...] hogy hol volt a hajóhinta, és hol volt a másik hinta... Szóval a tér egészen máshogy nézett ki. [...] Ugye így ment x-ben a két keresztit, és középen volt a nagy lámpa. Ott lent randevúztunk, mert nekem ugye a hintára nézett le az ablak, és ott volt egy lámpa, egy kandeláberes lámpa. [...] Fü volt végig, gyönyörű volt a Klauzál tér, gyakorlatilag az egész Klauzál tér egy nagy park volt, és fü volt, és ágyások voltak, és gyönyörű virágok, és csak ez a kereszt, két x-ben menő betonút volt, és középen ez a gyönyörű lámpaoszlop. És alacsony kerítés volt; és hát a legszebb, most is ahol a nyilvános vécé van, amit átalakítottak ilyen ronda bunkerré, az a régi, tudod, az a szép zöld vécé volt, amiből a Nagymező utcában van is egy az Ernst Múzeummal szemben.”18 „A tér az én emlékeimben már az a klasszikus Klauzál tér volt, amikor átlóban ment a két út, a Kisdiófa utcától a Klauzál utcáig, és a Csá- nyi utcától a Nagydiófa utcáig, középen egy gyönyörű, öntöttvas, vagy 20-22 méter magas négykarú lámpaoszlop. Ez az átlós út négy részre osztotta a Klauzál teret.” ’’Minden régi térképen egy keresztet látni a Klauzál téren, ahogy az átlót kiadja. [...] Most másképp építették át.”19 Forrásként ezek az interjúrészietek jól kombinálhatok térképekkel és fotókkal (az interjúalanyok, mint az idézett részletek egyike mutatja, olykor maguk is utalnak a régi térképekre). Előfordul, hogy az intetjük alanyai szolgálnak az archívumok számára ismeretlen és ezért kivételes értékű saját fényképekkel. A vizuális forrásokkal együtt tehát az interjúk a valaha volt, eltűnt városképi részletek őrzői; az emlékezők narratívái ráadásul benépesítik és élettel töltik meg a fénykép vagy a részletes térkép által rögzíts Inteijú L. M.-val. 2011. május 1. 19 MATERN 2009. 394. p.
