Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
II. Város, kultúra, közösségek - Bajban ismerszik meg… Keresztény-zsidó együttélés a budapesti Klauzál téren 1938 és 1945 között
Bajban ismerszik meg... Keresztény-zsidó együttélés ... 159 gyakran egyáltalán nem volt hová menniük - ahogy az általam készített oral history interjúk egyikében explicite elhangzott.46 A mesterek háztartásában élő tanoncoknak és alkalmazottaknak ugyanígy el kellett költözniük, ha a felekezeti, illetve jogi státus-beli különbségek megkövetelték távozásukat. A zsidóellenes intézkedések és később a gettósítás elvei mindazokat érintették, akik vegyes házasságban vagy vegyes családban éltek. Ha a családfő a zsidótörvények következtében elvesztette a megélhetését, vagy munkaszolgálatra hívták be, akkor azt nem zsidó családtagjai is megsínylették. A csillagos házak, illetve a bekerített gettó politikája azt a célt is magában foglalta, hogy a családtagokat faji alapon különválasz- szák. Az 1941. évi harmadik zsidótörvény megtiltotta ugyan az új házasságokat zsidók és nem zsidók között, de legalább nem érvénytelenítette az addig megkötött házasságokat. A gettósítási rendeletek viszont, az 1944. júniusi csillagos házas rendeletekkel kezdődően, elvileg azt kívánták meg a házasfelektől, hogy költözzenek külön lakásba, amennyiben egyikük zsidó volt, másikuk a zsidótörvények hatálya alá nem eső keresztény; ugyanígy a „félzsidó” gyermeknek, ha vegyes házasságból született és törvényileg zsidónak minősült, külön kellett költöznie nem zsidó apjától vagy anyjától, nagyszülőjétől vagy mostohaszülőjétől, és ugyanezt kellett tennie fordított esetben a keresztény gyermeknek is. A gyakorlatban természetesen a házaspárok gyakran nem voltak hajlandóak különköltözni, és a szülők is együtt maradtak gyermekeikkel; voltak, akik a hatóságoknál kérvényezték, hogy együtt maradhassanak, és voltak, akik egyszerűen nem tartották be a rendeleteket. A történészt nem hagyja nyugodni a kíváncsiság: mi lett a sorsa azoknak az embereknek, akiket ő az 1941-es népszámlálás dokumentumaiból megismert? Mi történt velük a háború során? Vajon Hauser Zsigmond és családtagjai mind odavesztek-e Kamenyec-Podolszkinál? Kiköltözött-e tágas lakásából Homonnai István, amikor a keresztényeknek el kellett hagyniuk a gettó területét? Elbúcsúzott-e vajon szomszédjától és kollégájától, Bergmann Emmánueltől? Visszaköltözött-e valaha ugyanoda? Zsidóként halt-e meg Stein Imre, a római katolikus hitben megkeresztelt női szabó, hátrahagyva keresztény feleségét és két kislányát? Elvesztette-e zsidó élettársát Huber Ferencné a háború alatt, és visszaköltözött-e később a Klauzál térre? A későbbi források gyakran választ adnak ezekre a kérdésekre, tükrözve a veszteségeket és jelezve az egyéni sorsok alakulását. Az 1945. évi budapesti népösszeírás kérdőívei47 például sok mindent elárulnak a Klauzál téri házak lakónépességének átalakulásáról. Noha meglepően sok 1941-ből ismert család azonosítható az 1945 márciusában készült népösz- szeírási íveken - köztük számos zsidó család is -, a tüzetesebb vizsgálat nyilvánvalóvá 46 INTERJÚ Z. M.-néval. 47 Az 1945. márciusi népösszeírás anyagát Id. BFL IV. 1419. n. Az 1945. évi népösszeírás lakásívei és házigyűjtőívei. A házigyűjtőíveken feltüntetik a főbérlők 1945. márciusi névsorát, az egyéni lakásíveken pedig az egyes lakókat is főbb adataikkal, az 1941-es lakásívekhez hasonlóan.
