Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
II. Város, kultúra, közösségek - Bajban ismerszik meg… Keresztény-zsidó együttélés a budapesti Klauzál téren 1938 és 1945 között
144 Város, kultúra, közösségek (D) Végezetül a vegyes háztartások egy külön csoportját képezték a felekezetiig vegyes családok: ahol a keresztény-zsidó határvonal a házasfelek, vagy a család egyéb tagjai között húzódott. Bár az ilyen családok száma a Klauzál téren arányaiban nem volt túl nagy, mégis fontos őket megemlíteni a környék arculatának árnyaltabb megértése végett. A Belső-Erzsébetváros Budapest zsidóságának zömmel a tradicionálisabb elemeit vonzotta, vagy legalábbis ekként tartották számon a városrészt a korabeli köz- gondolkodásban; a felekezetiig vegyes családok jelenléte viszont, sok más egyéb jel mellett, az asszimiláció jelenségére utal. Ahogy a felsorolt esetekből is kitűnik majd, a felekezetiig vegyes családoknak sokféle variációja létezett. Ezen változatoknak azonban egy közös jellemzője mindenképpen volt: az efféle párkapcsolatban vagy családi kötelékben élők magánéletük terén korábban elképzelhetetlen tortúráknak néztek elébe az 1941. évi, harmadik zsidótörvény elfogadása után. 1941-ben a Klauzál tér a vallásilag vegyes kapcsolatok széles spektrumát vonultatta fel. A 13-as számú ház egyik lakásában egy izraelita pincér és római katolikus felesége éltek együtt. Foglalkozására nézve optikus fiuk az apa zsidó vallását követte. (A Magyarországon követett jogi gyakorlat szerint a gyermekek az azonos nemű szülő vallását követték. Bár ez alól a minta alól léteztek kivételek, a családok alapesetben ehhez a szabályhoz tartották magukat.) A szóban forgó házaspárnak három római katolikus és egy görög katolikus albérlője volt. Ugyanebben a házban egy egyedülálló római katolikus anya, Dombacher Emőné született Szabó Teréz hivatali alkalmazott - talán elvált, talán özvegy, mindenesetre asszonynevét használta - élt kettesben Gábor nevű iskolás fiával; a fiú vallására nézve zsidó volt a népszámlálási ív adatai szerint. A Klauzál tér 5. számú ház egyik háromszobás lakásában lakott Stein Imre katolikus szabómester, aki a faji törvények hatálya alá esett: hiába volt felekezetileg római katolikus, egy piros „i” (=izraelita) jelezte a származását a kérdőív utolsó rovatában. (A piros „i” jelzést nem a népszámláláskor, hanem később vezették rá a népszámlálási ívekre.) Stein Imre felesége és két kislánya egyaránt római katolikusok voltak, ahogyan velük lakó háztartási alkalmazottjuk is. Az utóbbi nemzetiségére nézve magyar volt, bár anyanyelveként a németet tüntetették fel. A családfőt leszámítva senkinek a neve mellé sem került piros „i”, vagyis a zsidótörvények értemében a családapán kívül senki sem minősült 1939-et követően zsidónak. Néhány esetben felmerül a gyanú, hogy a háztartás felnőtt tagjai össze nem házasodott élettársak voltak, a korabeli statisztika azonban nemigen tette lehetővé ennek formális megfogalmazását. Ilyen élettársi viszonyt tételezhetünk fel Berger Géza izraelita szakács és Huber Ferencné római katolikus pincémő között. Bár családi állapotukat tekintve mindketten elváltak voltak, Hubemé mégsem albérlőként, hanem „közös háztartásban” élőként szerepel a népszámlálási íven. Az ilyen zsidó-nem zsidó párok - amennyiben csak élettársi közösség kapcsolta őket egybe - 1941 augusztusát követően büntetőeljárásnak néztek elébe: az 1941. évi
