Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
II. Város, kultúra, közösségek - Határátlépők. Két magyar müvészfejedelem pályájának társadalomtörténeti elemzése
110 Város, kultúra, közösségek szobrászokkal nem mindig volt jó a kapcsolata, Stróbl kiváló viszonyban állt fiatal tanítványaival.) Amellett, hogy számos ismert köztéri szobrot alkotott (például a Nemzeti Múzeum előtt álló Arany-emlékművet, a Halászbástyánál álló Szent István szobrot vagy a budai várban a Mátyás-kutat), Stróbl kivételes tehetsége portrészobrászatában jutott leginkább kifejezésre. Szobrain keresztül egészen egyedülálló módon tudta megragadni modelljei lelki alkatát, egyéniségét. Kortársai ezért értékelték nagyra, és alkotásai a mai szemlélőre is ugyanezért hatnak. Számtalan megrendelését ugyanakkor nem csupán ennek a kvalitásának köszönhette; sikerének anatómiájában hasonló mozzanatok játszottak szerepet, mint amelyekről László Fülöp kapcsán a korábbiakban már volt szó. 1884-ben Stróbl megmintázta I. Ferenc József mellszobrát. Ezt követték az uralkodóház más tagjairól készült portrék, majd számos közéleti férfiúról és magyar arisztokratáról mintázott szobor. A sznobizmus társadalmi gépezete beindult. „Valósággal divat lett” - írja a mester fia - „Stróbllal portrét készíttetni, mint az első magyar szobrásszal, akinek a király személyesen ült modellt.”11 Stróbl későbbi életében számos tekintetben követte az általa ismert művészfej edel- mek mintáit. Bécsben az 1870-es és 80-as években a már említett Hans Makart volt a művészfelvonulások nagymestere. A Makart rendezte kosztümös felvonulások kielégítették a polgárság pompa és nagyszabású látványosságok iránti igényét, emellett pedig alkalomadtán az uralkodói dinasztia reprezentációját is szolgálták. 1879-ben, Ferenc József és Erzsébet ezüstlakodalmán Makart Bécs városának megbízásából óriási felvonulást tervezett és rendezett meg, amelynek keretében az uralkodói pár előtt tisztelegve Bécs 14 000 polgára vonult fel a Ringstrassén történelmi jelmezekben.11 12 A bécsi minták budapesti meghonosításában nagy szerepet játszott Stróbl Alajos, aki éppen abban az időben tanult a bécsi Képzőművészeti Akadémián, amikor Hans Makart népszerűsége a tetőfokára hágott. Stróbl maga is részt vett a Makart által rendezett művészfelvonulásokon; a színpadias látványosságok iránti vonzalmát pedig tovább erősítette, hogy diákéveiben rendszeresen statisztált a bécsi Operában.13 Német területen egyébként a művészfelvonulásoknak (Künstlerfeste) komoly hagyományai alakultak ki. A különféle céhes vagy egyházi eredetű felvonulások sorában sajátos helyet foglaltak el ezek a művészek által koreografált menetek, melyek általában komoly előkészületeket igényeltek az igényesen tervezett és kivitelezett jelmezek és díszletek miatt. A művészfelvonulások eredete a reneszánszig nyúlt vissza, és az európai karneváli hagyományok is jelentős hatást gyakoroltak a műfajra. Német területen a művészfelvonulások szokása a 19. századra alakult ki teljes pompájában. A művészparádék gyakran kötődtek nemzeti jelentőségű események megünnepléséhez, 11 STRÓBL 2003. 41. p. 12 A felvonulásról ld. például MAKART 2000. 13 Stróbl 2003.29. p.
