Gajáry István: Esettanulmányok a főváros 18-20. századi történetéhez - Várostörténeti Tanulmányok 13. (Budapest, 2013)
Szempontok a Zwack-szeszgyár 1915 és 1950 közötti történetének megírásához
cégen kívüli vagyona mindössze 7073,5 koronát tett ki. Amennyiben ezen adat mellett figyelembe vesszük, hogy az Ó utcai ház eladásából - közös szerzeményű vagyon részeként-1910-ben 2x53 880 korona jutott a házaspárnak a birtokukban lévő 40% tulajdoni hányad alapján, valószínűleg kétségeink támadnak az adatok pontosságát és megbízhatóságát illetően. Kételyeink a cég 1915. december 8-án kelt nyilatkozata alapján tovább erősödnek, hiszen ebben a cég arra vállalt kötelezettséget, hogy „... Zwack Miksa urnák a társaságban levő vagyonilletményéből 140 000 azaz Egyszáznegyvenezer korona összeget csakis a hagyatékbíróság intézkedése értelmében, de csakis a czégtagok között fennálló társasági szerződés rendelkezéseinek keretén belül fog kiszolgáltatni. ”21 22 23 A társasági szerződés tartalmát a kutatás jelenlegi stádiumában nem ismerjük, annyi azonban kétségtelen, hogy a nyilatkozatot Zwack Miksa aláírásával hitelesítve tudomásul vette, és azt az árvaszék jóvá is hagyta. Zwack Miksa 1917. május 3-án újabb végrendeletet készített, ebben azonban kizárólag általánosságokban fogalmazott meg néhány intenciót gyermekei és unokái számára. ,,Kifejezetten hangsúlyozom, hogy az Ákos és Ilona (férjezett Sarbó Ignácné) gyermekeimnek egyenlő részekben már juttatott, vagy netán még juttatandó ajándékozások, illetve ezen ajándékok összegei, mint immár nem az én tulajdonomat képező vagyon, magától értetődően nem fogják hagyatékom egyik alkotó részét vagy a hagyatéki tárgyalás és örökségfelosztás tárgyát képezheti. ”21 Ebből a korabeli, hivatalos fordításból érzékelhető, hogy Miksa ajándékozással adta át vagyona meghatározó részét, kivonva ezzel azt a hagyatéki eljárás formaságai és illetékkötelezettsége alól. Források hiányában nem tudjuk rekonstruálni, mindezen közben mi minden történt a háttérben. Annyi azonban tény, hogy alig 3 hónap múltával, július 29-én Miksa valamint az akkor ügyvezetőként tevékenykedő Lajos és annak Béla fia - aki időközben, 1911 és 1914 között cégjegyzési jogosultsággal is rendelkezett - aláírtak egy „dissoluczionális”, azaz kiválási szerződést, amelyben megállapították, hogy a cégben Miksának 1 500 000 korona tulajdoni része volt, amelyből felesége halálát követően 140 000-et kifizettek, a fennmaradó összeget pedig Miksa gyermekeinek ajándékozta azzal a feltétellel, hogy azt az ő halála után kötelesek József leszármazottai kifizetni nekik vagy örököseiknek, ezen „ ... összegek haszonélvezetét holtáig maga-magának tartván fenn. Az élet kegyetlen fintora, hogy Miksa 1920-ban bekövetkezett halála előtt mind Ákos fiát, mind Ilona lányát eltemette, így ténylegesen öt kiskorú unoka 21 BFL VII.12.b. 208.816/1914. 29/a alszám. 22 BFL VII. 176. 1079/1917. 23 BFL VII.12.b. Dissoluzionsvertrag, 1917. július 29. 202