Gajáry István: Esettanulmányok a főváros 18-20. századi történetéhez - Várostörténeti Tanulmányok 13. (Budapest, 2013)
Buda város levéltára, 1686–1848. Félúton egy levéltári kalauz felé
A tanács tehát feladatainak növekedése során egyes teendőit leválasztotta a magisztrátus terheiről. Ez az önállósulás nem feltétlenül és mindig történt új hivatalok felállításával, sőt talán gyakoribb formája volt a kisebb súllyal rendelkező bizottságok, bizottmányok alakítása. Példánknál maradva a 19. század elején létrehozták az árvagyám - a számtartó és választott polgárok bevonásával az Árvabizottmány - intézményét, amely az árvákkal kapcsolatos ügyekben segédkezett a tanácsnak. így a feladatok szépen megoszlottak a hivatalnokok és a választott polgárság között. E kapcsolatrendszerben - csakúgy, mint az élet minden területén - az abszolutizmus hozott változást: mind a hivatalt, mind a bizottmányt megszüntették, és a császári kerületi főispáni hivatal alá besorolva - az osztrák igazgatási rendszernek megfelelő módon - létrehozták a „Waisen Commission” (Árvabizottmány) nevű hivatalt, amely átvette mindkét testület, valamint a tanács valamennyi örökösödésre és hagyatéki vagyonkezelésre vonatkozó feladatát. A városi önkormányzat 1860-ban történt részleges visszaállítása után azonban ismét a „régi rendszert” alkalmazták: a bizottság és a hivatal visszakapták feladataikat, ezek iratai azonban nem maradtak fenn. A városi irategyüttesek közül a hagyatéki iratsorozatok rendszere a legkülönösebb. Pscherer itt nem tudta azt a gyakorlatot követni, hogy a kapcsolt hivatalokon belül időrendet alkalmaz, mert ez az anyag természetéből adódóan nem volt lehetséges. Miután ezek az iratok főként egyéni jogbiztosító jellegűek, azt a megoldást választotta, hogy a fellelt iratokat az elhunytak neve szerint, laza alfabetikus rendben helyezte el, és az így kialakult sort látta el 1-től kezdődő levéltári számokkal. E módszert a későbbi levéltárosok is követték, és időről időre - a nagy számok elkerülése érdekében - az egyes iratsorozatokon belül kisebb egységeket alakítottak ki, amelyek egy pontosan meghatározható időkörben keletkezett iratokat tartalmaztak, és ezeket rendezték névsorba stb. Segédhivatalok, kisebb feladatok A feladatok megoszlásának másik módját jelentette a külvárosok területén létrehozott albíróságok - korábbi nevükön fertálybíróságok - rendszere. Ezek, az élükön álló bíróval és 4-4 esküdttel a 18. század végétől a városrész területén felmerült kisebb igazgatási és bíráskodási ügyeket intézték. Ilyen albíróság működött valamennyi külváros területén, sőt a Tabánban külön volt a katolikus, és külön a görögkeleti községnek. Irataikról nincsenek adatok, valószínűleg leginkább szóbeli bejelentések alapján járhattak el, jegyzőkönyveik közül is csak a 113
