Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Reformálódó régi rendszerek - A pesti kereskedő-bankár „ezüstkora” 1847–1873
136 Reformálódó régi rendszerek első felesége Laszgallner lány révén a Liedemannokkal is rokonságba került),79 öcs- cse, Vilmos viszont selyem-, fehérnemű és rövidáru üzletet mondhatott magáénak. Malvieux Keresztély József a negyvenes években már nemcsak állampapír üzletet, hanem váltóüzletet is jegyez, tehát kimondottan a bank és nem a terménykereskedelem felé szélesíti ki tevékenységét. Az itt tárgyalt protestáns csoport 1847-re már eléggé heterogén képet mutat a háztulajdon szempontjából: saját házzal csak Frölich és Kappel rendelkezett, Liedemann már nem. Az utóbbi cég nyilván túljutott fénykorán, hiszen két fizetésképtelenségi hullám is (1816, 1841) magával sodorta, és a jövedelemadó szempontjából is az alsó zónába került. Adó szerint toronymagasan Malvieux vezet, de Kappel és Frölich is az élcsoporthoz tartozik. A „nem egyesült görög” kereskedő-bankárokat 1847-ben a komáromi születésű Dumcsa Demeter két fia reprezentálta. Az apa 1814-ben, a fiúk 1845-ben, apjuk halála után nyerték el a pesti polgárjogot. Füves Ödön a pesti görögökről szóló monográfiájában a Dumcsákat „makedovlach”-ként említi, viszont feltűnő, hogy az 1820-as évek görög-vlach viszályában az akkor már Pesten tartózkodó id. Dumcsa Demeter neve egyik oldalon sem szerepel.80 Erre csak azt a magyarázatot tudjuk elképzelni, hogy felesége szerb mivolta miatt tartotta magát távol a viszálytól. Hogy a család elszerbesedett, arra Füves Ödön egy korábbi tanulmányában idéz példát Dumcsa Antal szentendrei járásbíró (1852-1929) személyében, aki „görög származásúnak vallotta magát, de görögül nem tudott csak szerbül és magyarul”.81 A szűkebb értelemben vett etnikai határokat a felekezeten belül házassági kapcsolataiban átlépő Dumcsa Demeter először legidősebb fiát önállósította 1836-ban fűszer-, majd 1839-ben nagykereskedőként. Az országos termékekkel, bizományi, szállítmányozási és váltóüzlettel Lipót utcai saját házában foglalkozó D. Dumtsa u. Söhne cégben pedig fia, ifj. Demeter és veje, ifj. Dumtsa Ignác lett társa. (1844-től már a legidősebb fiú is gyakorolta a változóüzletet.) Az apa halála után a fiú és a vő átalakítja a cégnevet (D. Dumtsa u. Comp.), de adózás szempontjából mindkét cég csak az alsó csoporthoz sorolható. A görög kereskedők általános hanyatlása a dekonjunktúra alatt indult meg, de ebből akkor még a vagyonosabb nagykereskedők, így Dumcsa is, ki tudták vonni magukat.82 A negyvenes évek azonban számukra újabb megpróbáltatásokat hoztak. 79 A vashámorra ld. MÉREI, 1951. 37, és 168-169. A LaszgalInerekre KEREKES, 1913. 36-37. Malvieux Jakabra és testvérei cégére ld. STEINECKER, 1914. 9-10. 80 FÜVES, 1972. II. 357. 81 FÜVES, 1961. 126. 82 FÜVES, 1972. II. 312; BÁCSKAI, 1989. 139.
