Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)

Reformálódó régi rendszerek - A pesti kereskedő-bankár „ezüstkora” 1847–1873

136 Reformálódó régi rendszerek első felesége Laszgallner lány révén a Liedemannokkal is rokonságba került),79 öcs- cse, Vilmos viszont selyem-, fehérnemű és rövidáru üzletet mondhatott magáénak. Malvieux Keresztély József a negyvenes években már nemcsak állampapír üzletet, ha­nem váltóüzletet is jegyez, tehát kimondottan a bank és nem a terménykereskedelem felé szélesíti ki tevékenységét. Az itt tárgyalt protestáns csoport 1847-re már eléggé heterogén képet mutat a háztu­lajdon szempontjából: saját házzal csak Frölich és Kappel rendelkezett, Liedemann már nem. Az utóbbi cég nyilván túljutott fénykorán, hiszen két fizetésképtelenségi hullám is (1816, 1841) magával sodorta, és a jövedelemadó szempontjából is az alsó zónába került. Adó szerint toronymagasan Malvieux vezet, de Kappel és Frölich is az élcso­porthoz tartozik. A „nem egyesült görög” kereskedő-bankárokat 1847-ben a komáromi születésű Dumcsa Demeter két fia reprezentálta. Az apa 1814-ben, a fiúk 1845-ben, apjuk halála után nyerték el a pesti polgárjogot. Füves Ödön a pesti görögökről szóló monográfiá­jában a Dumcsákat „makedovlach”-ként említi, viszont feltűnő, hogy az 1820-as évek görög-vlach viszályában az akkor már Pesten tartózkodó id. Dumcsa Demeter neve egyik oldalon sem szerepel.80 Erre csak azt a magyarázatot tudjuk elképzelni, hogy fele­sége szerb mivolta miatt tartotta magát távol a viszálytól. Hogy a család elszerbesedett, arra Füves Ödön egy korábbi tanulmányában idéz példát Dumcsa Antal szentendrei járásbíró (1852-1929) személyében, aki „görög származásúnak vallotta magát, de gö­rögül nem tudott csak szerbül és magyarul”.81 A szűkebb értelemben vett etnikai határokat a felekezeten belül házassági kapcso­lataiban átlépő Dumcsa Demeter először legidősebb fiát önállósította 1836-ban fűszer-, majd 1839-ben nagykereskedőként. Az országos termékekkel, bizományi, szállítmá­nyozási és váltóüzlettel Lipót utcai saját házában foglalkozó D. Dumtsa u. Söhne cégben pedig fia, ifj. Demeter és veje, ifj. Dumtsa Ignác lett társa. (1844-től már a legidősebb fiú is gyakorolta a változóüzletet.) Az apa halála után a fiú és a vő átalakítja a cégnevet (D. Dumtsa u. Comp.), de adózás szempontjából mindkét cég csak az alsó csoporthoz sorolható. A görög kereskedők általános hanyatlása a dekonjunktúra alatt indult meg, de ebből akkor még a vagyonosabb nagykereskedők, így Dumcsa is, ki tudták vonni magukat.82 A negyvenes évek azonban számukra újabb megpróbáltatásokat hoztak. 79 A vashámorra ld. MÉREI, 1951. 37, és 168-169. A LaszgalInerekre KEREKES, 1913. 36-37. Malvieux Jakabra és testvérei cégére ld. STEINECKER, 1914. 9-10. 80 FÜVES, 1972. II. 357. 81 FÜVES, 1961. 126. 82 FÜVES, 1972. II. 312; BÁCSKAI, 1989. 139.

Next

/
Oldalképek
Tartalom