Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Reformálódó régi rendszerek - A bankkérdés: két-bankrendszer vagy binacionális bank (1867–1878)
92 Reformálódó régi rendszerek A Deák-párt szónoka, a neves bankár és a bankügyi bizottság oszlopos tagja, Wahrmann Mór volt.64 Abból, ahogy ő ítélte meg a bankkérdés helyét, jól rögzíthető az ankét óta történt változás. Nyíltan kijelentette ugyanis: „nehogy akadjon valaki e házban, az országban, ki azt tenné föl, hogy e kérdés csakis nemzetgazdasági vagy pénzügyi kérdés, melynek megoldása egyedül az iín. szakértőkre bízható ... Én a kérdést nagyfontosságú politikai kérdésnek tartom, s azt hiszem, hogy minden részét magasabb politikai szempontból kell megítélni.” (Kiemelés - K. Gy.)65 Szerinte ugyanis mindenki önálló magyar bankot kíván, kérdéses csak az időzítés, a mikor? Miközben „nem helyesli” az ONB politikáját, „érti és felfogja”. Mivel kritikája következetesen liberális, nem tudja elvállalni az ellenzék szintén antiliberális javaslatait. Nem kíván olyan hibákat az ONB nyakába varmi, amelyekért nem az a felelős. Tudja és átlátja, hogy a Jegybanknak okvetlenül szükséges, hogy óvakodó és vigyázatos legyen”.66 Már-már az az érzésünk támad, hogy a politikai és időzítési kérdéssé nyilvánítás Wahrmannál a szakmailag korrekt megoldás taktikai és pillanatnyi lehetetlenségének beismerését leplezi. Lónyay miniszterelnökként is hallatta szavát Trefort mellett, míg végül a kormánypárti javaslat 180 : 120 ellenében diadalmaskodott. Ebből a határozatból következett azután az, hogy ismét meglódultak a két PM közötti tárgyalások (immár a Bank bevonásával) illetve, hogy a magyar kormány megpróbálta egy önálló magyar jegybank létrehozását előkészíteni. Mint ismeretes, mindkettő kudarccal zárult és még a nyomokat is elsodorta a nagy krach. Az alábbiakban az 1872 során folyt érintkezés vitakérdéseit foglaljuk össze.67 A jegyzékváltások első szakasza 1872. március 4-e és július 30-a közöttre tehető. A kölcsönösen egymáshoz intézett három-három jegyzékben tulajdonképpen a másik szándékának kipuhatolása folyt. Az alaphangra azonban jellemző az ONB kormányzójának 1872. március 21-i válaszjegyzéke: „...bizonytalan és csak tényleges alapon nyugvó állásánál fogva a nemzeti bank hajlandó kezet nyújtani, ha a kérdés megoldásánál oly egyezményről van szó, melynek megkötésénél a birodalom mind két felerészének minden irányban figyelembe veendő és a NB által is elismert érdekei igazságos és mind a két részt kielégítő méltánylásra fognak találni.”68 A magyar PM legfeljebb a Bank privilégiumának lejártáig érvényes, kezeit csak ideiglenesen megkötő megállapodásra törekedett. Ennek fejében a kvóta 64 Wahrmann Mór életére lásd az e kötetben levő bankár-biográfiát, amely eredetileg a Wahrmann Mór életének szentelt kötetben jelent meg. FRANK, 2006. 65 Képviselőházi Napló. XXI. 1872. február 17. 111. 66 Uo. 113. Két mondat árnyalt álláspontjának illusztrálására: „Az ONB absolut hatalom és mint ilyen, mindazon hibákkal bír, melyekkel az absolut hatalmak bírni szoktak ... bűnül rovom neki fel önző és illiberális... eljárását, mely azt eredményezte, hogy az osztrák-magyar birodalomban oly hitelviszonyok léteznek, melyek minden theoriával homlokegyenes ellentétben állanak; melyek azt eredményezték, hogy pénzügyi dolgokban Osztrák-Magyarország a valószínűségek országába tartozik...” 67 Az év levelezésének teljes anyagát közölte PRESSBURGER, Noteninstitut, I./3. 1098-1119. illetve részletesen ismertette JIRKOVSKY, 1944. 139-149. 68 MOL K 255 PM Ein. 1180. es. 96.
