Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Reformálódó régi rendszerek - A bankkérdés: két-bankrendszer vagy binacionális bank (1867–1878)
74 Reformálódó régi rendszerek megkülönböztette a Pragmatica Sanctióból leszármaztatható ún. közös ügyeket az ún. közös érdekű ügyektől: „vannak még más nagyfontosságú közügyek, melyeknek közössége nem foly ugyan a pragmatica sanctióból, de melyek, részint a helyzetnél fogva, politikai tekintetből, részint a két fél érdekeinek találkozásánál fogva; célszerűbben in- téztethetnek el közös egyetértéssel, mint szorosan elkülönözve.” (52. §)13 A pénzrendszer és a pénzláb tehát - az államadóssággal, a vám- és kereskedelmi szövetséggel, a közvetett adókkal, közösen intézendő vasútvonalakkal együtt — a bizonyos időszakonként újratárgyalandó közös érdekű ügyek kategóriájába soroltatott. Ez még önmagában nem is lenne gond, bár aligha a szakmai elfogultság mondatja velünk: nem hiszünk abban, hogy a külpolitikát és a hadügyet hosszabb távú meghatározottság illetné meg, mint a külkereskedelmet, pénz-és adórendszert, vagy épp az államadósságot. Ráadásul a közös, illetve közös érdekű ügyek megkülönböztetése után a törvény a közös ügyek költségeihez való hozzájárulás (kvóta) és a közös érdekű ügyek körüli alkudozásokat egyidejű tárgyalási formába vonta, holott az előbbivel kapcsolatban megegyezés híján egyértelműen rögzítettek voltak az uralkodó felségjogai (61. illetve 21. §). Ez már önmagában azzal járt — az osztrák és magyar törvény különbségeire nem is tekintve -, hogy „a gazdasági kiegyezés adott formája tízévenként megrázkódtatást idézett elő a dualista monarchiában”.14 Az imént idézett 66. § további ellentmondást hordozott magában. Míg ugyanis a pénzrendszer és pénzláb „a két ministérium kölcsönös egyetértésével s a két ország- gyűlés helybenhagyásával” „egyezkedés útján” volt intézendő, addig a „pénzverésre és kibocsátásra” „a magyar király fejedelmi jogai” voltak irányadóak.15 A pénzrendszer és pénzláb kérdése azonban közvetlenül nem érinti a pénzverés és kibocsátás jogát, így bár elvileg elképzelhető, hogy Ferenc József osztrák császárként és magyar királyként eltérő módon gyakorolja fejedelmi jogát a pénzkibocsátással kapcsolatban a birodalom két felében, de az biztos, hogy ilyenkor bár önmagával elleniébe kerülhet (k. versus k.), a két országgyűléssel szemben viszont felül fog kerekedni, akár mi is legyen azok álláspontja. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a pénzkibocsátási joggal együttjáró bankjegykibocsátási szabadalom megadása, bár névleg a közös érdekű ügyekhez soroltatott, elintézési módját tekintve végső soron mégis a közös ügyekhez került közelebb. 1911. 244. Garamvölgyi legújabb közlésében egy Javított” forma található: „Geldmünzen” alakjában. Id. QUELLEN..., 1979. 211. 13 Uo. 341. Deák közjogi felfogására ld. HanáK, 1976. 305-335. 14 Kövér György: Gazdasági kiegyezés címszó a Magyarország históriája a 20. században kötet számára, (kézirat) Bp. 1985. Galántai kétségbe vonja azt az állítást, miszerint „a két tárgyalási folyamat párhuzamba állításával a kvóta megállapításánál biztosított uralkodói döntési jog erre a tárgykörre is átsugárzott.” GALÁNTAI, 1985. 126. Mint látni fogjuk, a 66. §-nál bizonyos mértékig más a szabályozás, mint a többi közös érdekű ügy esetében. 15 Az adott ellentétet Galántai egyenesen úgy értelmezi, hogy a „formai egyenlőség” ellenére a „tényleges gazdasági problémák” miatt „a dualista elv valójában sérelmet szenvedett”. GALÁNTAI, 1985. 134.
