Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Reformálódó régi rendszerek - Hitelkonverziók. A nagykállói Kállay-család hitelügyei a 19. század közepén
Hitelkonverziók. A nagykállói Kállay-család hitelügyei a 19. század közepén 67 el, mely akkor nem használható. A hitel célja időkímélés, nem egyéb tehát előlegnél.” (Kiemelés az eredetiben.)136 Ebbe a divatos felfogásba illeszkedtek a személyes hitelről szóló idézetek is: „A személyes hitel nem egyéb, mint a véghezviendő munka leszámítolása. Nincs korlátozva mint a dologi [hitel] a tárgyak értéke által, s egyedül a kölcsönvevő becsületességéhez és értelmességéhez van mérve. És ez a legáldásosabb a társadalom számára.”137 Ha Széchenyit annak idején még elsősorban a hitel fedezetének, lejáratának, rendszerbe illeszkedésének kérdései nyugtalanították, akkor a hatvanas évekre Kállay Béninek mind elméleti tájékozódásában, mint hitelezési gyakorlatában a hitelformák közötti rugalmas átjárhatóság lehetett a meghatározó élménye. Kialakulóban volt az új hitel- rendszer, amelyben a régi formák és az új intézmények békésen megfértek egymással. Olyan világ volt ez, amelyben magánhitel esetében is lehetőség volt a váltóhitel hosz- szabb lejáratú kötelezvényhitellé alakítására. Csak a piaci árfolyam gördített akadályt az elé, hogy egyik intézményi hitelezőtől át lehessen vinni a betáblázott követeléseket másik bankintézethez. A túri árendából befolyt összeg minden további nélkül konvertálható volt a zömmel személyi hitelként használt drága váltóállomány radikális visz- szafogására. Amikor sógoránál mutatkozott sürgős pénzszükség, könnyedén hitelezhetett neki váltóra a hivatalos ráta alatt, 5%-on. S amikor ő került hasonló helyzetbe, az uzsorakölcsönöket igyekezett a nagyon is hagyományos, ám olcsóbb családi kötelezvényekkel helyettesíteni. Akinek rendben volt a Credituma, annak konvertálhatónak mutatkozott az egész világ. 136 MOL P 344 Kállay Béni. 44. cs. É/f. 7. A hitelről. Kivonatok és jegyzetek. 1. Az idézett gondolatmenet N. Villiaumé: Nouveau traité d’économie politique. Paris, 1864. című művének 2. kiadásából, a 200-207. oldalról kiirt jegyzetelésből származik. 137 Uo. 3. A tervezett munkából bő évtized múltán jelent meg egy „töredék”: KÁLLAY, 1877. Lásd a főszerkesztő jegyzetét: uo. 42.
