Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Reformálódó régi rendszerek - Hitelkonverziók. A nagykállói Kállay-család hitelügyei a 19. század közepén
Hitelkonverziók. A nagykállói Kállay-család hitelügyei a 19. század közepén 47 Ebből az derül ki, hogy nézeteltérés volt a felek között a kölcsön konstrukcióját illetőleg. Reisnerék nyilván a Keglevich-kölcsönön felbuzdulva, amely sorsjegy-kölcsön volt, ezt tartották kívánatosnak. S bár az fél évvel korábban került kibocsátásra, ami ilyen gyorsuló időben nem elhanyagolható, annak sikere kétségtelenül Reisnerék javára szólt. Ugyanakkor nem tudhatjuk, hogy Kállay Péter vajon miért nem fogadta el ezt a formát. Lehet, hogy egyszerűen a család nem ezt választotta. Az azonban tény, hogy Reisnerék a türelmetlen parciális-birtokosokkal fenyegetőznek, s „ha úgy mond Ngod e folyó hó 10-kéig a dolgot rendbe hozni nem fogja, sok alkalmatlanságot és ízetlenséget, amellyektül ők fel tartani őket nem képesek, mert alig tudak őket a most emletett terminusig le tsillapítanni okozni fognak”[sic!]. A „tizedik kéz” túlzottan nagy számú forgatónak tűnik, de ne higgyük, hogy Reisnerék csak a pusztába fenyegetőztek, hiszen ők empatikusán tudták a gyógymódot is: „...jól tudva vagyon az nálok, hogy illy zavart pénzbeli szükségben Nagyságodat készpénzbéli fizetéssel terhelni nem lehet, azt nem kívánnyák, hanem úgymond azon partiálisok tulajdonosai megnyugtatására a dolgon úgy lehetne segítteni, ha Ngod két rendbeli váltót kibocsájtanni és nekik felküldeni az kamatok erejéig méltóztatnék, melly által nyoltz hónapra időt nyerni lehetne, mellynek elfolyása alatt majd minden jóra fog fordulni”.39 Nem így történt. 3. Miután a Kállay-család nem kapta meg a főkötelezvény alapján szerződött summa után az indulásként remélt első részletet, a 300 ezer pengő forintot, s tudtunkkal kamatfizetésre és törlesztésre sem került sor, a család 1850 folyamán nem teljesülés címén megpróbált az ügyelettől elállni. A főkötelezvényt visszavették a volt magyar királyi kancelláriától, s a kölcsönt egyszersmind minden birtokukról igyekeztek ki- kebeleztetni.40 A család először a napkori ághoz tartozó Bertalan (1799-1875) atyafit bízta meg, hogy végrehajtsa Bécsben a családi határozatokat. A családi stratégia arra irányult, hogy a „Péter atyafi által okozott bonyodalmakat” az ö nyakába varrják, s „ha a körülmények kívánandják, Péter atyafi javait minden kímélet nélkül a Bécsi törvényszék által biztosítandja”.41 De már 1851 decemberében a korábban kiküldött küldöttség megoldási javaslatai elégtelennek tűntek, s ezért Emánuel atyafi küldetett ki 39 A befejezésben már ismét tforvát Ilonáé a szó: „Kérem Nagyságodat méltóztassék mennél hamarébb hazajönni iparkodni, ezen dolgot rendbe hozni, hogy a késedelem miatt valami baj és ízetlenség Nagyságodat ne érje.” Uo. 40 A családi stratégiát az 1850. március 15-i és az április 6-i üléseken dolgozták ki, amelyek jegyzőkönyvét azonban nem találtuk a sorozatban. Hivatkozik megtörténtére az 1851. október 9-i családi ülés jegyzőkönyve. MOL P 343 39. cs. 7. t. 137. Ebben az 1851-es jegyzőkönyvben utalás történik még a „napkori ágon álló atyafiak azon megállapodására” is, miszerint kikötik, hogy „a szerződés aláírása és a pénz felvételén egy tag a napkori ágból is jelen legyen”. Uo. Lásd továbbá MOL P 343 38. cs. 5. t 136. Rózsa István, családi ügyvéd. Tényvázlat. Bécs, 1864. június 7. A kikebelezést az idézett szabolcsi Hitelkönyv nem jelzi. 41 MOL P 343 39. cs. 7. t. 137. Az 1851. október 9-i családi ülés jegyzőkönyve.
