Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Rendszerváltások: a 20. század második fele - Bankrendszer-váltás – a Külkerbank (MKB) nézőpontjából
394 Rendszerváltások: a 20. század második fele ge 1988. január végén már a 30 milliárd forintot is meghaladta.”17 De ez is csak azt mutatta, hogy a szellem - a kialakulatlan tőkepiaci viszonyok között is - kibújt a palackból, megteremtette a maga mozgásterét a bankközi pénzpiac alakjában, pedig erről az eredeti koncepcióban nem esett szó. Már ekkor felvetődött egy új pénzintézeti törvény megalkotásának szükségessége, erre azonban a politikai rendszerváltás utánig, 1991-ig kellett várni, ám a jogszabályok - immár más politikai körülmények között - ekkor sem nyitottak szabad utat az univerzális bankmodell teljeskörü érvényesüléséhez.18 Az 1987. január 1-jétől bevezetett új pénzügyi rezsim nem hozta meg a Külkerbank számára a teljes „felszabadulás érzetét”. Az, hogy be kellett várnia a többieket, hátrányosabb helyzetbe hozta, mint amit a kádári rendszerben kiharcolt különalkuktól remélt. Pedig tulajdonképpen még szerencsésnek is mondhatta magát, hiszen viszonylag kevés vállalatot sóztak számlavezetésre a nyakába. A bankreform ráadásul terheket is rótt rá, s az MNB-vel folytatott huzavona is folyt tovább. Az MNB olyan nyilatkozatot vett az MKB-tól (az ún „reverzális levél”), amelyben az MKB számlavezetési körébe került gazdálkodó szervezetek MNB által vállalt devizafizetési kötelezettségeiért az MKB-nak kellett jót állnia. Hogy a rájuk terhelt adóssággaranciák összege mekkora, azt az 1990. évi MNB-MKB szétválási dokumentumok sem tartalmazták. A végső rendezésre - akkor sem könnyen - csak 1994-ben, a privatizáció szorításában került sor.19 A bank amúgy belülről sem volt a legjobb állapotban a reform időszakában. A még 1988-ban kinevezett új elnök-vezérigazgató elég sötéten ítélte meg a helyzetet: „ Nekem egyszer volt egy ötletem, amit előadtam a pénzügyminiszternek... »Tudod mit? Holnap nem nyitunk ki, bejelentjük, hogy csőd van. Ez a legegyszerűbb, és ez a tisztességes. A másik az, hogy adsz egy garanciát, de akkor mindenre.« Azt hiszem, ezt mondtam neki, hogy: » Itt nincs átmenet. Itt meggyőződésből nem lehet dolgozni.« Ez egy nagyon furcsa világ volt. Bejött még az is, hogy rendszerváltás készülődött, és arra nagyon kellett vigyázni természetesen, amikor már én megkaptam ezt a garanciát, hogy a bank kinyithatja a fiókot, mert az önök pénzét ha elfogadtuk, akkor az egy obligó volt, és én tudtam azt, hogy mi nem tudjuk visszafizetni a betétesek pénzét. De ezt [a garanciát] meg lehetett kapni, és meg kell mondjam, olyan körülmények voltak, hogy én megértettem, hogy az a pénzügyminiszter azt mondta: »Hát jó.« Mert hiszen bezárni egy bankot akkor marhaság lett volna az ö szemszögéből. Prudenciális szempontból pedig nyugodtan be kellett volna zárni. És akkor a Külkerbank kapott egy lehetőséget, mert ez az élet, ilyen a piac. Ha ő ad egy garanciát, ez azt jelenti, hogy nekünk nem kell adót fizetni, mivel a veszteségeinket szembeállíthatjuk a nyereségeinkkel, úgyhogy 17 Várhegyi, 198S. 29-30. Az első szanálási kísérletre február 2-án kellett sort keríteni, de aligha véletlen, hogy végül a Hitelbank konszolidációja került a legtöbbe. VÁRHEGYI, 2002. 38. 18 Tájékoztató a bankrendszerben kialakult feszültségekről és azok feloldásáról (1988. február 2.). MÓL Legújabbkori Osztály, M-KS- 288. f. 11/4999. ő. e. 156-158; VÁRHEGYI, 1995. 19-23, 150-157. 19 KÖVÉR, 2001. 306.
