Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Nemzetközi hálózatok - A Rothschild-konzorcium, a Magyar Általános Hitelbank és a magyar államadósság (1873–1914)
350 Nemzetközi hálózatok tétjük. S bár a nyilvános mérleg semmilyen készletet nem mutatott ki 1881 végén, az igazgatótanácsi összeállításból kitűnik, hogy a bankosztálynak december 31-én mind a 4%-osból (14 100 frt névérték), mind a 6%-osból (17 400 írt névérték) csekély passzívuma volt. A „darabhiány” („Stückmangel”) a korabeli bankári könyvelésben valószínűleg részben a határidőüzlettel (a hosszabbítás lehetőségét nyitva hagyó report/deport üzlettel), illetve a még le nem bonyolított konzorciális üzlet halasztott elszámolásaival függhetett össze. Hosszabb távon a régi és az új járadék mozgása a hóvégi értékpapírkészletben tanulságos tükörképet mutatott: 1882 folyamán inkább a 4%-os ment át mínuszba, majd 1882 őszétől 1883 elejéig a 6%-osból jelentkezett rendszeres passzívum, szinte szimmetrikusan ellenpontozva ebben az időszakban a tárcában halmozódó 4%-os kötvények lüktetését. 1883 februárjának különös jelensége, hogy mindkét járadék-bár némi fáziskésést mutatva - komoly passzívumot jelzett, ami így együttesen a későbbiekben sohasem fordult elő. 1883 tavaszától kezdve mindkét papírból aktív hónapok következtek, míg 1884 őszén, az utolsó kibocsátás után ismét a 4%-os kötvényekből támadt jelentős passzívum (megint csak a 6%-osok beáramlásának inverzeként). 1885 folyamán azonban (a 6%-osokat ekkor vonták ki a forgalomból) a 4%-os aranyjáradék többé nem fordult elő adós tételként a hóvégi intem kimutatásokban. A passzívum tehát egyértelműen a kibocsátási üzlet és a konverzió következményeként mutatkozott ezeknél a papíroknál, s jelezte a Hitelbank nehézségeit, hogy a konzorciális szerződés feltételeinek megfeleljen. Akkor is vásárolni kellett és in natura szállítani 6%-osokat a szindikátus számlájára, ha az pillanatnyilag nem tűnt a honi piacon jövedelmezőnek (1881 ősze),31 s különösen aláírás után olyan 4%-osokat is el lehetett határidősen adni, amelyekkel az adott pillanatban a bank még nem rendelkezett, s e tranzakciók fedezetét épp a konverzióból cserére beáramlott 6%-osok vásárlása jelentette. 4. Aranyjáradék és papírjáradék Mint láttuk, az aranyjáradék-konverzióval párhuzamosan több részletben került sor a papírjáradékok kibocsátására (1881-1888). 31 1881 októberében a Disconto Gesellschaft azt a kérdést intézte a Hitelbankhoz: vajon képesnek érzi-e magát a szeptember 29-én átvett újabb opcióhoz a 4%-osnak megfelelő mennyiségű 6%-os kötvényt természetben előteremteni („in natura aufzubringen”), az igazgatóság kifejezetten kedvezőtlennek érezte a kérést, ám mivel a konzorcium többi tagja azonnal hozzájárult a felszólításban foglaltakhoz, nem nagyon volt más választása, mint kifejezni az üzleti szolidaritást. Ennek ellenére egyidejűleg úgy intézkedtek, hogy „a 6%-os kötvények beszerzését egyelőre ne kezdjék meg.” MOL Z 50 MÁH Igazgatósági jegyzőkönyv (1881. október 7.)
