Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Nemzetközi hálózatok - A Rothschild-konzorcium, a Magyar Általános Hitelbank és a magyar államadósság (1873–1914)
348 Nemzetközi hálózatok A londoni Rothschildok értékpapír-számlakönyvéből az olvasható ki, hogy még 1881 januárjában is lényegesen több volt az eladás Londonban, mint a vásárlás a konvertálandó 6%-os aranyjáradékból. A fordulatot 1881 februártól érzékelhetjük, majd márciustól megszűnt a „régi papírok” értékesítése. Egyre emelkedő árfolyamon csak vásárlásokat könyveltek. Ez már a konverzió előszelének tudható be. A csúcs - meny- nyiségben és árfolyamban - 1881 májusa. Ha a májusi beszerzéseket az aláírás napja, május 19-e mentén kettébontjuk, akkor látható, hogy a vásárlások többsége a jegyzés utáni időszakra esett. A számlán megjelenő címleteket aztán júliusban a 4%-os magyar aranyjáradék kontójára könyvelték át. Mint az a konzorcium márciusi protokollumaiból látható (12. §.), a bankcsoport tagjának jogában állt „saját számlára 4%-os járadékot jegyezni és ehhez saját 6%-os aranyjáradék készletét felhasználni.”28 S mint akonzorciális levelezésből kiderül, semmilyen törvény sem akadályozhatta meg, hogy a tagok „aláírjanak egy értékpapírra, mint a publikum egyike.”29 3. Az aranyjáradék-konverzió: a Hitelbank „passzív állománya” (1881-84) Az aranyjáradék-konverzió négy éven át, több hullámban ment végbe. A részvétel szempontjából érdemes a konzorcium magyar bankjának, a Hitelbanknak ebben játszott szerepét külön szemügyre venni. A konzorciális kimutatások szerint míg a Hitelbank az 1881. májusi aláírásokban 2,5%-kal részesedett, s a 6%-os cseréjét kérő folyamodásokból is számottevő mennyiséget volt kénytelen visszautasítani, addig az egész 160 milliós első két részletből 3,9% jutott rá (vö. a 7,5%-ban meghatározott konzorciális szerződés szerinti hányadot). 1883-ban viszont, amikor a kibocsátás sikere érdekében a konzorcium számlájára kellett 4%-os kötvényeket vásárolni, ennél jóval magasabb, 17%-os részesedést sikerült felmutatnia. Tanulságosan alakult az 1884. márciusi budapestijegyzések száma: míg eredetileg a 4%-os kötvényekre 4 100 000 forintnyi aláírás érkezett, az összes jegyzésből Budapestre végül csak 600 000 forint jutott (3%). Nem történt viszont érdemi redukció a 6%-os kötvények cseréjére bejött jegyzéseknél: végül 14 293 100 forint 4%-ost osztottak szét 6%-os ellenében (20,6%). Az 1884. szeptemberi utolsó aláíráskor készpénzért Pesten már mindössze 80 000 jegyzés érkezett (a tőzsdeinél magasabb volt az ár!), 6%-os becseréléseként pedig 1915 000 forintnyi 4%-os került Budapesten elhelyezésre (6,2%). A Hitelbanknak tehát rendszerint gondot okozott a szerződéses hányad elhelyezése, másfelől azonban a konverzió jellegéből következően igyekeztek előtérbe állítani a régi, 6%-os kötvények becserélését. Ez nyilván a konzorcium erőviszonyaival is magyarázható. Ha az év végi nyilvános mérlegekben a Központi Osztály és a Creditanstalttal közösen működtetett Bank- és Értékpapírosztály saját tárcáját nézzük, akkor nemcsak az a feltűnő, hogy a konverzió kezdetekor a Hitelbank egyetlen darabot sem tartott a 6%-os aranyjáradékból, de a bankosztály 1882 végén is csak a 4%-osokból mutatott ki önma28 AN AQ 132/61 -33 (Párizs, 1881. március 18.) 29 NMR - My dear Cousins, (London, 1881. május 10.) RAL Xl/111/14
