Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Nemzetközi hálózatok - A Rothschild-konzorcium, a Magyar Általános Hitelbank és a magyar államadósság (1873–1914)
A Rothschild-konzorcium, a Magyar Általános Hitelbank... 343 zó mozgásai apránként feltérképezhetőek. Ezekre szolgál illusztrációként az alábbi néhány példa. 1. A kibocsátás: aláírás, eladás, allokáció A piac előzetes ismeretéből nem lehet automatikusan következtetni az aktuális befektetői érdeklődésre. Ezt jelzik a londoni Rothschild ház megfigyelései a magyar kincstári utalvány első kibocsátásakor 1873 őszén. „Az igazán legjobb aláírók szokás szerint először az utolsó napon jelentkeznek, és csak a spekulánsok azok, akik az elsők között jegyeznek... Egyébként ehhez a kibocsátáshoz nem támaszkodhatunk a korábbi kölcsönök mennyiségi tapasztalatára, mivel miközben mi különösen a saját publikumunkat meglehetősen jól ismerjük és tudjuk, hogy ki az, aki körülbelül jegyezni fog, azonban mivel ez egy teljesen új dolog, teljesen más közönség jelentkezik aláírásra.”18 Az elsődleges piac védelme a londoni házat tehát a jegyzők közti szelekcióra ösztönözte, még olyan esetben is, ha ez családi konfliktusokkal járt. A londoni ház azt írta Nathaniel Arthur de Rothschild bárónak Párizsba: „informálnunk kell Önt arról, hogy nem jegyzünk Önnek Londonban, mivel Bécsben nyitottunk listát és nem jegyzünk kötvényt spekulánsoknak, mivel, hogy a piac érzékeny és ébren szeretnénk tartani.”19 Bécsben a Creditanstalt szintén úgy tervezte, hogy a számára jutó kvóta zömét „a maga számára fizeti be” és csak nem egészen egytizedet szándékozott „egyes, baráti viszonyban álló cégeknek adni.”20 A Magyar Általános Hitelbank kezdettől abból a feltételezésből indult ki, hogy miután „az aláírások túlnyomó többsége a londoni piacon mutatkozott”, „előreláthatólag a continensen aláírt csekélyebb rész is lassanként Angliába fog átszivárogni” - nyilván az árfolyamkülönbözet miatt.21 Hogy a kincstári utalványok értékesítése változó ütemben folyt, azt más forrásokból tudjuk. Az eladások kezdeti lendülete valamikor 1874 tavaszán tört meg, „március 17.- ike óta csaknem egészen fennakadt”, s csak „április közepe táján indult” meg ismét a forgalom, de akkor is csak kisebb címletekben.22 Az 1874. június 1-ei első szelvénybeváltásról készült összesítő kimutatás szerint a 7 500 000 £ névértékből 6 320 250 £ névértéket adtak el, ebből 3 563 500 £-nyit Londonban, 2 756 750 £-nyit pedig a kontinensen (a maradék 1 179 750 £ a magyar 18 NMR - DG-nek (1873. december 15.) RAL XI/148/212 „Hisszük, hogy ezt az összeget jó emberek között kioszthatjuk, és a végleges allokációnál akár a 3 millió fontig terjedő definitiv részesedést is hozni tudjuk anélkül, hogy félnünk kellene, hogy a piacot károsan befolyásoljuk.” Uo. (1873. december 18.) 19 NMR - Baron Nathaniel A. de Rothschildnak (1873. december 29.) RAL XI/148/212. Nathaniel Arthur (1851-1903) a család egyik excentrikus tagja volt, postai bélyegeket, szivarokat és nyakkendőket gyűjtött. WILSON, 1986. 267-268. 20 Verwaltungsrath-Protokolle, 1873. november 18. CA-Archiv. Hogy kik a kedvezményezettek, arról sajnos nem szól az jegyzőkönyv. 21 MÁH - PM, Budapest 1874. január 5. MOL K 255 PM Ein. 100. cs. 1874. 8. t. 127/874 p. 17. 22 Indoklása az állami kiadások fedezésére szükséges kölcsön felvételéről szóló törvényjavaslatnak, Pro domo [datálatlan, 1874. április vége] MOL K 255 PM Ein. 101. cs. 1874. 8. t. ad 1833/874 p. 202. (a pénzügyminiszter saját kezű javításaival).
