Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Nemzetközi hálózatok - Gründolás 1869-ben. A Franco–Magyar Bank
306 Nemzetközi hálózatok es részvénylista szerint az akkor mintegy 20 000 deponált részvényből egymaga több mint 1100-at helyezett letétbe.6 A kormányzótanácsban találjuk Kohen Ignácot, aki épp akkoriban alakítja át 1857 óta protokollált terménykereskedő cégét magánbankházzá, és - aligha véletlenül a Franco-Magyar Bank vezérigazgatója lesz.7 Az elnöki szék természetesen gróf Károlyi Edének jutott, s ez korántsem puszta arisztokratikus dekoráció, hanem mintegy tudomásul vétele annak, hogy agrárországban az ingatlan „nagyobb bizodalmát nyújthat”. A főváros zsidó terménykereskedői és a terményeket előállító nagybirtok a konjunktúra idején még teljes egyetértésben tüsténkedtek a világra segítendő intézmény körül. A beadványban említett bécsi és párizsi háttér a belföldinél jóval homályosabb. A Franco-Magyar Bankot ugyanis (egy sor monarchiabeli intézettel párhuzamosan) a bécsi Franco-Osztrák Bank alapította, amely azonban csak 1869 februárjában kezdte meg működését. Mindkét bank kormányzótanácsában ott találjuk főszereplőként báró Erlanger Victort, akinek valóban voltak Monarchián kívüli tőkekapcsolatai. Az Erlanger család egyike volt a 19. század jellegzetes kozmopolita bankárdinasztiáinak.8 Az apa, Raphael Erlanger 1816-ban tűnt föl Frankfurtban. Először a Rothschildok ottani üzletében gyakomokoskodott, majd - nyilván a szerencsésen kiépített üzleti kapcsolatokat is felhasználva - Erlanger & fiai címen saját bankházat nyitott, s az ötvenes években egy sor német bankintézetet alapított. Négy fia közül Ludwig (1836-1898) a frankfurti házat vezette tovább, Frédéric-Emile (1832-1911) először 1859-ben Párizsba ment, ahol a Crédit Mobilier-vel (a Pereire testvérek Rothschildokkal konkuráló modern hitelbankjával) épített ki szoros kapcsolatokat, majd 1870-től véglegesen Londonban letelepedve kereskedőbankot nyitott E. Erlanger & Co. címen. A legfiatalabb, Victor (1840-1894) pedig a bécsi ágat teremtette meg. A nemzetközi hálózat kiépülése tehát az 1860-as évekre tehető. Akkor kapcsolódtak be nagyobb arányban az értékpapír-kibocsátási üzletbe: 1863-ban például Tunisz államadóssága körül bábáskodtak, s egy balsikerű emisszióban (kibocsátásban) is részt vettek, az amerikai polgárháború déli államainak nyújtott úgynevezett konföderációs kölcsönakcióban.9 A „bécsi és párizsi első rangú bankintézetre” való hivatkozást tehát ügyes blöffnek kell tekintenünk. A háttérben álló kül- és belföldi tőkepénzesek inkább egy feltörekvő, újgazdagodó gárda újító szellemű képviselői voltak. Egy bank megindításához kellő helyismerettel rendelkező szakértő tisztviselőre is szükség van. Az áruosztály élére a 34 éves Jacob Herzl, zimonyi születésű kereskedő került (az ottani rabbi unokája, a modern politikai cionizmus megteremtőjének, Te6 VÖRÖS, 1979. 44; MOL Z I 54. cs. 337-339. 7 KÖVÉR, Kohen, 1987.321-331. 8 EMDEN, [1937] 397-398. 9 Enciklopédia Judaica, 6. 1971.842.
