Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Nemzetközi hálózatok - A brit tőkepiac és Magyarország: az Angol–Magyar Bank (1868–1879)
302 Nemzetközi hálózatok a tőkebehozatal folyamatossága, sem a belső felhalmozás mobilizálhatósága nem volt biztosított. A bank szerepét mégsem tekintjük csupán felületinek. A vidéki bankrendszer, a közlekedés kiépítésében, az iparfejlesztésben való közreműködés maradandó nyomokat hagyott a magyar gazdaságtörténetben. S az sem lehetett véletlen, hogy Lánczy Leó, a bank alig 20 esztendős főkönyvelője, aki ilyen minőségben Londont is megjárhatta, a nyolcvanas évek elején döntő szerepet játszott a Kereskedelmi Bank modem vegyesbankká alakításában. 25 éves jubileumakor — számunkra már ismerősként csengő gondolatként - így fogalmazhatta meg akkorra már megvalósulóban lévő bankári hitvallását: „...fővárosunk, mint a magyar pénzpiac centruma ... az ország pénzpiaci fontos érdekeit az egyoldalú támasztól emancipálva, helyette a nemzetközi relátiók gondos ápolásával az egyetemes európaipénzcentrálisok szerves rendszerébe mint számottevő faktor illeszkedjék be.”9' Ami a Magyarországra irányuló brit tőkeimportot illeti, egyedül az Angol-Magyar Bank esetéből nem kockáztathatjuk meg messzemenő következtetések levonását. Már csak azért sem, mert ezzel a tanulmánnyal nem tekintjük a brit pénzpiac és a kiegyezéskori Magyarország kapcsolódásainak vizsgálatát lezártnak. Az 1868-1879 közötti brit tőkeexport egészére nézve igen sokféle adat és eltérő módszerű számítás forog közkézen. A hatvanas évek végére például - amikor bankunk alapítása mérhető angol tőkebehozatalt eredményezett - a kortárs szigetországi becslések még 1,5 milliárd font sterlingre tették a külföldi befektetéseket, amelyet a történelmi kritika azóta több alkalommal már alább szállított.91 92 A legfrissebb számítás szerint a külföldi hitelezés mérlege aligha haladta meg az 500 millió fontot.93 Két különböző metódussal készített éves adatsor pedig egybehangzóan tanúsítja, hogy a brit tőkeexport igazi virágkora a hetvenes évek első felére esett (a csúcs: 1872), így az évtized közepétől már a meglévő kölcsönállomány kamataiból és osztalékaiból finanszírozták az újabb külföldi befektetéseket.94 Erre annál is inkább szükség volt, mert az évtized második felében a brit kereskedelmi mérleg addig soha nem tapasztalt mértékben passzívvá vált, aminek fedezése leapasztotta az újra kivihető tőkefelesleget. Ekkorra nemcsak az évente külföldön befektetett tőkemennyiség esett vissza (a mélypont: 1877), hanem iránya és jellege is átalakult.95 A hetvenes évek elejének nagy fellendülésekor elsősorban Európa és Észak-Amerika független államai jutottak kölcsönhöz. 1875 után - az általános visszaesés időszakában Európa jelentősége harmad91 MOL Z 40 100. cs. 2018. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank közgyűlése, 1907. február 16. 92 JENKS, 1971. 413-415; CAIRNCROSS, 1953. 179-186. 93 PLATT, 1980. 13. 94 IMLAH, 1958. 64-81; MATHIAS, 1969. 303-330. 95 SIMON, 1968. 15-45.
