Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Nemzetközi hálózatok - A brit tőkepiac és Magyarország: az Angol–Magyar Bank (1868–1879)
286 Nemzetközi hálózatok mányában; Wulff 1868 folyamán a Hanza londoni főkonzuljaként kapcsolódott be a vezetésbe.34 Ugyanekkor vonult vissza - „egészségi állapotánál fogva” - Hajós József, akinek helyére Fáik Miksa került. Wulff posztját csak 1873-ban töltötték be, mivel előzőleg „még be nem fejeztetvén az alkudozás egy igen előkelő angol személyiséggel, kinek megnyerése a bank nagy előnyére” vált volna. Ehelyett azonban Levita Emil neve bukkant fel az igazgatóságban, akiről jóformán semmit sem sikerült kiderítenünk.35 Az 1873 januárjában az elnöki székből felesége halála miatt visszavonult gr. Széchenyi Béla, helyét Tóth Vilmos foglalta el, aki a belügyminiszterséget adta fel jobb lehetőség reményében 1873. március 5-én.36 Széchenyi visszavonulása már komoly ijedtséget okozott az igazgatóságnak, ő azonban elhárítani próbálta kollégája, Éber Nándor aggodalmait: „... csak akkor szokott egy igazgatónak kilépése egy intézetre káros lenni, ha az igazgatók közötti meghasonlásnak eredménye - ily eset rendesen megingatja egy időre a közönségnek ily pénzintézetekbe helyezett bizalmát. Az angol-magyar bankra nézve kiléptem semmi rossz befolyással nem birand - sokkal szilárdabban vannak annak lerakva alapjai ...”37 1873-tól hiányzott a vezetésből a másik alapító, S. A. Beaumont, s eltűntek az Angol-Osztrák Bank reprezentánsai is. Az 1874. április 16-i közgyűlésen a letett 12 195 részvény ugyan a kibocsátmányok- nak mindössze 12%-át tette ki, viszont mivel egy kritikus év utáni alkalomról van szó, a képviseltetési arányt reprezentatívnak tekinthetjük. Levita, Gerstenberg és Engelhardt (akik közül az első személyesen is részt vett a közgyűlésen) együttesen a deponált elis- mervények alig 22%-át mondhatta magáénak. Az értékpapírok csaknem egynegyedét (23,8%) egy nem-budapesti lakos, Eisenstädter József helyezte letétbe. Feltételezésünk szerint ez a korábban ismeretlen, személyesen jelen levő úr a ciszlajtán területek részvényeseinek kollektív képviselője lehetett. Az igazolhatóan magyarországi birtokosok között is találunk új arcokat, akik valószínűleg a konverzió idején tettek szert nagyobb részvénymennyiségre. Trebitsch Ignác 700 részvényével nyilván a Magyar Földhitel- intézetet képviseli, de a Délvidék nagyobb szerepvállalására utal az értékpapírpiacon a Back Bernât fiai szegedi malmoscég 300 darabos létété. Összegzésként azt állapíthatjuk meg, hogy a bank alaptőkéjében 1868 és 1872 között nem figyelhető meg a külföldi részesedés mértékében érdemi eltolódás. A megoszlás stabilitását látszik igazolni a bank válság utáni története is. Az 1875. május 31-i közgyűlés először csak az alaptőke leszállítását határozta el: a 4 millióra csökkentett tőke kibocsátásában. Lásd Report of the Council of the Corporation of Foreign Bondholders for 1877. Appendix 65 és 69. 34 Bankers’ Magazin, 1868. 575. illetve 1872. április 22-i közgyűlés jegyzőkönyve Cg 187óVl905. 35 Uo. Csak feltételezhető kapcsolata azzal a Jules Levitával, aki a Council of Foreign Bondholders német- országi delegátusa volt. Lásd Report... for 1873. 53. 36 MOL P 623 Széchenyi családi iratok VII. k. - 304. sz. 30. cs. Czenk 1873. január 22-én kelt levélfogalmazvány, és HALÁSZ, 1911.459^160. 37 MOL P 623. i. h. 1873. január 31-i levélfogalmazvány.
