Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Bevezetés - Folytonosság és megszakítottság a magyar banktörténetben
Folytonosság és megszakítottság a magyar banktörténetben 23 A CA-fiók megítélésében először az év végi váltókészlet és az éves forgalom nem korreláló adatsora kelthet feltűnést. Magyar viszonylatban általában csak az utóbbit szokás idézni, de - mint látjuk - az nem sokat mond a tényleges forgalomról. A CA filiále és a MÁH és a CA által közösen működtetett fiók összehasonlítására is csak a váltótárca adatsorát tudjuk most felvonultatni, ami az év végi pontszerű adatok (1870. december 31-1871. december 31.) közötti szakadás ellenére inkább kontinuus nagyságrendűnek látszik (sőt, ha a MÁH központ 1868 és 1870 közötti idevágó készleteit figyelembe vesszük még visszaesésnek is tűnhet). Válságtól válságig A magyar hitelrendszert először megrázó 1857-es krízis és az 1869-es ún. kis válság csupán néhány nagyobb, Bécscsel szoros kapcsolatot ápoló kereskedő-bankár (1857: Boskovicz J. L.; 1869: Kohen I. I.) csődbemenetele által jelezte Pest érintettségét a nemzetközi válságtörténetben. Az persze külön kérdés, hogy a krízisekben testet öltő ciklikusság önmagában a folytonosság, avagy a megszakítottság tünete-e. Ha nem lineáris, hanem hullámszerű időfogalommal dolgozunk, akkor a képzeletbeli egyensúlyi állapot helyreállítását végző, periodikusan visszatérő alsó fordulópont akár a folytonosság legeminensebb megnyilvánulásának is tekinthető. A gazdaságtörténeteket lapozva mégis inkább úgy tűnik, hogy a válságok inkább korszakhatár-képző elemként kerülnek be a történelmi elbeszélésekbe. Legyen szabad ezt a problémát - némi személyes elfogultsággal - az 1873-as ún. nagy krach példáján szemléltetnem. Forrástani okokból 1873 valószínűleg akkor is határkő lenne a magyar banktörténetben, ha nem jár ennyiféle katasztrófával. Már csak azért is, mert a hitelintézeti statisztikából 1873. december 31-től lehet összevont mérlegadatokat nyerni, ami elég komoly gondot okozhat, hiszen egy feltehetően mélyponti évtől akár túlzott dinamikájúnak mérhető a következő évek, évtizedek fejlődése.14 1873 azonban - ahogy a kortársak nevezték - a „három K éve” volt: kiállítás, kolera, krach; az elsőről most nem beszélve egyidejűleg ütötte fel a fejét ebben az évben Magyarországon az utolsó ún. hagyományos típusú válság (kolera, ínség) és az első modern kereskedelmi és hitelválság (krach).15 Utolsó nagy demográfiai és élelmezési krízisként, s első nagy forgalmi és likviditási válságként már önmagától adódik a diszkontinuitás érzete: véget ért valami és kezdetét vette valami más, mi ez, ha nem megszakítottság? Hagyjuk most figyelmen kívül hogy a különböző „válságelemek” miként fűződtek egymáshoz (s az államház14 KÖVÉR, 1873... 2002. 224. 15 A létfenntartási és modern pénzügyi krízisek egybeesésére Katus László dolgozott ki koncepciót. In: Magyarország története VI, 1-2, Bp. 1979. Lásd még KÖVÉR, 1873. 1986.
