Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)

Bankház-és bankárbiográfiák - Bankárok és bürokraták: A Magyar Általános Hitelbank igazgatósági tanácsa és igazgatósága (1876–1905)

Bankárok és bürokraták. A Magyar Általános Hitelbank igazgatósági tanácsa... 233

Kornfeld igyekezett megfogalmazni a tisztviselők szabadságolásával kapcsolatos főbb szempontokat is. A „zsinórmértékül” szánt fejtegetésekből szemléltetésül elegendő a fiatalokra vonatkozó részt idéznünk: „...a fiatalabb tisztviselők alkalmaztatásuk első éveiben egyáltalán nem, később pedig csak rövid időre [kapnak szabadságot], minthogy náluk a szabadság szüksége még fenn nem forog, s inkább szoralkozás [sic!] és mulatás, sem mint a tulajdonképpeni üdülés és erőszerzés céljára veszik igénybe. A fiatalabb tisztviselők ezen kivid az egyéves katonai szolgálatra is rendszerint szabadságoltatnak s ezen kedvezményben bő kárpótlást találnak...”40 Az önkéntesek bevonulása és leszerelése egyébként évről évre egyre több gondot okozott, úgy hogy még olyan ötlet is felvetődött, hogy csak a már a szolgálatukat letöltőitek közül vegyen fel iskolavégzett tisztviselőket a bank.41

Problémát jelentett „a vasárnapi teljes és feltétlen munkaszünet” keresztülvihetősé- ge is. Az üzem folyamatos működése szempontjából a szombati és vasárnapi posta feldolgozása, valamint a félévenkénti mérlegkészítés időszaka volt aggályos. Az előbbire Kornfeld megoldásként azt javasolta, hogy hozzák előre az irodai órak kezdetét hétfőn 9-ről nyolcra, ha a posta tudja vállalni, hogy a leveleket hétfőn 8 óra előtt kikézbesíti.42

A Hitelbank úgy élt a magántisztviselői emlékek tárházában, mint a csúcsok csúcsa. Ezt Krausz Simon kijelentésével szokás előszeretettel illusztrálni.43 De a személyzeti politikának - mint Kornfeld írta - foglalkozni kellett az „egyesek érdekeivel” is: a Hitelbankot jobb kilátások érdekében elhagyó tisztviselőkkel, a kudarcot vallottakkal, vagy épp a megrokkantakkal.

A kezdeti időszakban, a hetvenes években igen nagy volt a tisztviselők fluktuációja, különösen a magasabb beosztásokban. Egyrészt maga a bank sem építhetett kizárólag saját nevelésű alkalmazottaira, másrészt a piacon távolról sem volt egyértelmű a Hitelbank fölénye. Löwinger József, a hamarosan felszámolásra kerülő Angol-Magyar Bank levelezője 1876. június 24-től ideiglenes, 1877. január 1-jétől pedig végleges állásba került a MÁH levelező osztályán, ahol a tehetséges fiatalembert hamarosan az osztály vezetésével bízták meg. Ebbéli minőségén túlmenő teljes felhatalmazással küldték például 1880 februárjában tárgyalni Londonba a N. M. Rothschild & Sons, illetve a R. Raphael & Sons cégekkel 50 000 kg ezüst vásárlása céljából. A tárgyalások eredményesek voltak ugyan, 1880 nyarán Löwinger József mégis bejelentette kilépését. Mint Kornfeld az igazgatóságban röviden referálta az ügyet, magasabb fizetésért az

és viszonyait figyelemmel kísérni és magukat ezt illetőleg tájékoztatni szíveskedjenek.” (1902. szeptember 24.)

40 MOL Z 53 51. cs. 45. t. 4. körlevél (1895. május 9.)

41 MOL Z 53 51. cs. 45. t. ( 1899. szeptember 26.)

42 MOLZ 53 51. cs. 45. t. (1895. július4.)

43 „A legtöbb fiúnak álma a Hitelbank volt. Hajói emlékszem, a Hitelbank már belépéskor fizetett és pedig havi harminc forintot. Nagy pénz volt ez akkor, amikor lakást, teljes ellátást, fűtést, mosást lehetett kapni harminc forintért.” Krausz, 1937. 27.