Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Reformálódó régi rendszerek - A pesti kereskedő-bankár „ezüstkora” 1847–1873
A pesti kereskedő-bankár „ezüstkora” 1847-1873 143 Lúgoson született 1800-ban, talán épp az Adelsbergnek kereskedőlevelet adó cégfőnök fiaként Weisz Bernât, aki azonos azzal a fűszerkereskedővel, aki 1824-ben az idézett szegedi jelentés szerint „már egy Felsőbb parancsok engedelme mellett fűszeres is lett” (ami a Helytartótanács engedélyére céloz), s Szegeden az izraelita hitközség elöljárójaként utoljára 1836-ban szerepelt. De azonos azzal a római katolikus fűszerkereskedővel is, aki 1838 novemberében lép a pesti Polgári Kereskedelmi testület tagjai sorába, s még az év decemberében pesti polgárrá válik.103 A B. Weisz et Comp, cég a negyvenes évek elején (cégvezetője Berger Ignác) fűszerkereskedőként is hirdeti, hogy borral, honi termékekkel, szállítmányozással, bizományi és váltóüzlettel is foglalkozik, miközben egyúttal a trieszti Riunione Adratica di Sicurta magyarországi és erdélyi főügynöke. 1845-ben nagykereskedői jogot nyerve már feladja a kicsinybeli füszerke- reskedést - az 1847-ben még a Polgári testületen belül magasan adózva - a Nagyhíd utcába teszi át irodáját, abba a házba, amit hamarosan meg is vásárol. A délvidéki származású csoporthoz soroltuk a Lakenbacher testvérek cégét, amelynek egyik tagja, Jakab 1837-ben eszéki származásúként szerepel a zsidóösszeírásban. Azt azonban csak feltételezzük, hogy cégtársa, Bernât azonos azzal, aki 1824-ben nemességet nyert.104 Az azonosság feltételezésére az indít bennünket, hogy az izraelita testületbe kebelezett nagykereskedők között a negyvenes években szerepel egy Lakenbach Jakab nevű terménykereskedő, aki az 1848-as magyar zsidó naptár és évkönyvben immár Lakenbacherként egyedül jegyzi a céget, miközben a váltótörvényszéken a negyvenes évek elejétől Lackenbacher Bernât és Jakab pesti kereskedőtársak neve alatt fut a cég, nyilván azért, mert a nemesítés Bernátnál a kikeresztelkedéssel is együtt járt, ami nem vonatkozott az első házasságában Breisach lányt feleségül vevő, de megözvegyült Jakabra.105 A cég - a Nagykereskedők testületében a középső sávban adózva - „honi terményekkel, bizományi, szállítmányozás és váltó-üzlettel” foglalkozik. A délvidéki izraelita származási csoport karakterisztikuma tehát nemcsak a tájegység sajátosságából adódó terménykereskedői indíttatás, hanem (Wodianer Rudolfot kivéve) az erőteljes vallási disszimiláció, valamint a társadalom rendi hierarchiájában való egy vagy többlépcsős elmozdulás. Ilyennek tartjuk a kikeresztelkedés után megszerzett városi polgárjogot, illetve a nemesi cím megszerzését. Ebben a megvilágításban a Boskowitz-féle kézmüáru kereskedői „pest-wienerisch” modelltől alapvető vonásaiban eltérőnek ítéljük a Wodianer S. és fiai által érvényre juttatott „pest-wienerisch” gyapjúkereskedői pályaívet, amely a nemesítéssel kulminált (és amelynek nem ők voltak a 19. század első felében az egyetlen képviselői). Mellőzhetetlen itt Wodianer 103 Ld. SZINNYEI, XIV. 1914. 1477-1478.; LÖW-KULINYI, 1885. 33-34, 82. Ez utóbbi munka utal a szentély azonosságára, ami nyilván elkerülte volna a figyelmemet, ha Bácskai Vera nem bukkan rá a kon- vertita stratégiára. BÁCSKAI, 1989. 77-78. 104 BFL IV.1202.c a. m. 6386/11. Zsidóösszeírások 1836/37. No. 4.; ILLÉSY-PETKÓ, 1895. 124. 105 1848-as magyar-zsidó naptár és évkönyv. 45.; SZALKAY, 1848.
