Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Bevezetés - A magyar banktörténet-írás helyzete és hagyományai
12 Bevezetés meg a kor szokása szerint, de mégis alkotó része lett a szakmai kommunikációnak. Szádeczky-Kardoss Tibor műve, a Műegyetem közgazdasági karán, Laky Dezső inspirációjára született,7 Kelemen József könyve egyenesen „Heller Farkas kívánságára”.8 Kiváló munkák maradtak gépiratban is.9 Nem célunk és feladatunk a banktörténet teljes historiográfiáját összeállítani, csak utalni kívántunk arra, hogy milyen keretben készültek a hajdani monográfiák.10 (A korai jubiláris kötetek szerzői külön hangsúlyozzák, hogy monográfia írására vállalkoztak.) Milyen forrásanyagon alapultak ezek a tanulmányok? Volt, amelyik statisztikai adatgyűjtésen, a nyomtatott alapszabályokon és üzleti jelentéseken, az iparkamara jelentésein és egy bankelnök sajátkezű banktörténeti följegyzésein (Vargha). Volt, akinek az igazgatóság „az egész levéltárat rendelkezésre bocsátotta”, és adatokhoz juthatott az üzleti könyvekből is (Fenyvessy). Hajói értjük a finom megkülönböztetést, az illető az ún. történeti „okmánytárhoz” kapott bebocsátást, az üzleti könyvekből csak a banktisztviselők által preparált számokkal ismerkedhetett meg. De volt, aki az akkori országos levéltár és a budapesti kamara okmányait is használni tudta (Pólya). A jubiláris írásoknál is elengedhetetlen követelmény volt tehát az eredeti források tanulmányozása, természetesen csak úgy, hogy a banktitok ne sérüljön. Bizonyára nem véletlen, hogy az utolsó összefoglaló magyar banktörténet szerzője a Pénzintézeti Központ egyik munkatársa volt.11 A bankok államosításával a még meglévő anyag számottevő része állami levéltárakba került, bár igen nagymértékű volt az anyagok pusztulása is. A nyugati viszonyokhoz képest szinte páratlan lehetőség nyílt az eddig hozzáférhetetlen források tanulmányozására (valószínűleg ez lehetett volna az államosítás legnagyobb előnye), azonban többnyire csak a „finánctőke leleplezésére” került sor. A „szakmai fejlődés kontinuitása” ezen a téren is megszakadt. Talán egyedül az utolsó szisztematikus banküzemtan szerzője próbálta meg tudását történeti anyagon még egyszer érvényesíteni, de az első kísérletet mindenképpen sikeresebbnek kell minősítenünk.12 A kontinuitás megszakadásának igazi hátránya azonban abban jelentkezett, hogy a nemzetközi gazdaságtörténetben a hatvanas évektől önálló diszciplínává váló banktörténet megszületésére a szakma megkésve tudott reagálni. A banktörténet ebben az időszakban lépett ki a „hagiografikusnak” nevezett korszakból és olyan tudományszakká vált, amely egyszerre vállalkozott a gazdaságtörténet számára tematikus kérdések megfogalmazására, ugyanakkor a „business history” követelményeinek megfelelően 7 Szádeczky-Kardoss, 1928. 8 KELEMEN, 1938. 9 Gépelt disszertációk a BKE könyvtárában: SlFTÁR, 1927; RÁCZ, 1933. 10 A magyar gazdaság- és társadalomtörténet historiográfiájára ld. BERLÁSZ, 1943. 11 JIRKOVSKY, 1945. 12 Szász Antal, 1947. Vö. Szász Antal, 1961.
