Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Reformálódó régi rendszerek - A bankkérdés: két-bankrendszer vagy binacionális bank (1867–1878)
A bankkérdés: két-bankrendszer vagy binacionális bank (1867-1878) 107 illetve budapesti igazgatóság hármas jelöltjei közül szintén a közgyűlés.115 A „politikai döntésről” - amelyben az uralkodónak döntő szerep jutott - az ONB igazgatósága csak az újságokból értesült, hivatalos tájékoztatására csak egy március 2-i értekezleten került sor. Közben az osztrák Alkotmánypárt is kinyilvánította 122:63 arányban február 24-i konferenciáján, hogy „az alkormányzók állításának módját illető kérdést nyíltnak tartja, egyébként a főtanács kormány által közölt összetételét önmagában véve nem tartja elfogadhatatlannak.”116 Sőt, február 25-én Tisza újra kézbevette a kormányaidat. Az ONB igazgatósága (március 15-16-án), majd igazgatósága és választmánya együttes ülésén (március 19-én, 21-én, 22-én) megpróbálta a végsőkig védeni eredeti álláspontját, de azért óvakodott kenyértörésre vinni a dolgot. Ismét a választmány igyekezett az igazgatóság által adott engedményeket érvényteleníteni. Az Österreichisch- Ungarische Bankgeselschaft név helyett ismét a Bank von Österreich-Ungarn formát indítványozták.117 A Bank helyzetét az is nehezítette, hogy amikor április 8-án Bécsben, az osztrák és a magyar pénzügyminisztériumi képviselőkkel tartott konferencián előterjesztette módosító javaslatait a március 2-án kézhez kapott változathoz, a két PM-el ezúttal egységesen találta magát szemben. Nem maradt más hátra, mint az április 12-i, 16-i, 26-i igazgatósági és választmányi üléseken további részengedményeket tenni, miközben a fő vitakérdésekben igyekeztek hangoztatni álláspontjukat. Aztán még a nyári szünet megkezdése előtt, április végén a két miniszterelnök egyidejűleg a képviselőház elé terjesztette a banktörvény szövegét (más kiegyezési törvényjavaslatokkal együtt). A bizottságok kiküldésével a tárgyalások menete a normál parlamenti útra terelődött. A nyár folyamán az ONB pozíciója javulni látszott azáltal, hogy augusztus 2-i igazgatósági ülésén eleget tett a közös PM felkérésének a hadicélokra felveendő, értékpapír fedezetű, függő adósság kreálásánál való közreműködésre.118 A magyar képviselőházban az Osztrák-Magyar banktársulat létesítése és szabadalma általános tárgyalása Wahrmann bizottsági többségi álláspontjának előterjesztésével 1877. október 27-én vette kezdetét. A kiegyezési kérdések összekapcsoltságát hangoztatva megállapította: „...kormányunk a tárgyalások kezdetén - igen helyesen - nem indulhatott ki a közös bank eszméjéből s ez a tárgyalások alapját nem képezte, hanem 115 PRESSBURGER, Noteninstitut, I./3. 1372; illetve GOTTAS, 1976. 109. 116 Zachar, 1981. 215. 117 Vö. Archiv ONB, ad Protokoll No. 1364. 1877. március 15. Bericht zu dem Entwürfe der Statuten der Österreichisch-ungarischen Bankgesellschaft von 2. März 1877, ill. MOL PM Ein. K 155. 1089. cs. Konferenz vom 8. April 1877. Bizonyos kérdésekben megpróbáltak ellentámadásba lendülni: az eredetileg javasolt 6%-hoz képest az igazgatóság a nyereségfelosztásában való állami részesedést a 7% feletti hányadra kívánta korlátozni, a választmány már 8% fölé. Újra elővették a 80 milliós bankadósság ügyét. 118 Archiv ONB, Protokoll No. 4488. 1877. augusztus 22. Az sem hanyagolható el, hogy a magyar PM közlése nyomán ekkor került sor az 1877 októberében nyilvános aláírásra bocsátott magyar aranyjára- dék-konzorciumnak nyújtott 11,5 milliós viszontleszámítolási hitel meghosszabbítására is. Uo. 1877. november 2.
