Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Reformálódó régi rendszerek - A bankkérdés: két-bankrendszer vagy binacionális bank (1867–1878)
A bankkérdés: két-bankrendszer vagy binacionális bank (1867-1878) 105 lehet tárgyalni - írta. Nem maradt más hátra, mint Őfelségét-a mai kedvezőtlen körülmények között is - az önálló magyar jegybank már mostani engedélyezésére kérni. Tisza, aki Lucámhoz hasonlóan túldramatizálta az ellentéteket, ugyanúgy nem vette tekintetbe az előadói tervezetben tett engedményeket, mint vitapartnere novemberi jelentése. Valójában már a bankdualizálás két változata csatázott egymással és nem az ONB az elképzelt MNB-vel. Mindenesetre a januárban Budapesten és Bécsben folytatott tárgyalásokra immár az ONB képviselőit is meghívták, még ha ez önmagában nem is hozta meg a kívánt eredményt.110 Tisza helyzetét az is nehezítette, hogy a magát „parlamenti pártokon kívül állónak” deklaráló Kossuth is hallatta hangját, a ceglédi választókhoz írott levelében.111 Kossuth írásában egyszerre szólalt meg a volt pénzügyminiszter és a politikai agitátor. A kiindulópontban Horn Edére hivatkozott, miszerint „Ausztria és Magyarország két külön gazdasági egészet képez”. A megoldásra nézve viszont Lónyayt idézte: vagyis, hogy „állítson fel Magyarország magának önálló jegybankot, vagy inkább jegybankokat”. Az örökös viszály forrását abban látta, hogy „a két gazdasági egész hitelszükségleteit ugyanazon egy bank útján” akarják ellátni. Szerinte ebben már benne van „az a fatális kényszerűség, hogy amit az egyik fél kap, az a másik fél szükségleteinek fedezésétől vonatik el”. Egy kalap alatt bírálta az ONB Bécs-centrikus hitelpolitikáját és „Tisza úr tervét”, amelyben szerinte a „központi orgánum” határozná el „a kamatlábat, a lombardírozandó értékpapírokat, a reájuk adandó kölcsön mérvét, az üzlet kitágítását és megszorítását, az üzletágak közötti arányt, a jegytartalék szaporítását vagy kevesítését, szóval mindazt, a mi normatív, a mi lényeges”. Mivel az ONB-javaslat szövegét nem ismerhette, nem kétséges, hogy politikai kiindulópontjához ragaszkodva félrinterpretálta az októberi tervezet lényegét. Nem kívánt és nem tudott dualizmusban gondolkodni. Innen nézve nem meglepő, hogy következtetése is illuzórikus volt: „Ha azon álló magyarjegybank vagy bankok tömérdek áldásai közül csak azt az egyet tekintem is, hogy a kamatlábat leszállítaná s az uzsorát lefegyverezné, lehetetlen a haza elleni véteknek nem tartanom, ha a viszály megszüntetésének ezen egyedül lehetséges módja foganatba nem vétetik”. A „haza elleni vétek” elkövetője, Tisza azért ennél többet felismert az önálló jegybankállítás nehézségeiből. Abban egyébként minden szakértő egyetértett, hogy az önálló bank a kamatláb emelkedésével járt volna. Kossuth megszólalása tehát nem közgazdasági érvei miatt okozott nehézséget, hanem azzal, hogy Tisza és az ONB álláspontját egybemosva egyáltalán a gazdasági ügyek dualizmusa ellen emelte fel szavát. A tárgyalások döntő kérdésekben nem hoztak eredményt, az uralkodó nem járult hozzá az adott külpolitikai helyzetben az önálló magyar jegybank felállításához, ezért február 7-én Tisza és kormánya benyújtotta lemondását, amelyet a király másnap el 110 PRESSBURGER, Noteninstitut, I./3. 1366-1367. 111 Kossuth, IX. 1902. 122-140. 1877. január 5. Nyújtó Pálhoz írott levelében nem fogadta el a képviselőséget.
