Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - A budai német patriciátus társadalmi helyzete családi összeköttetései tükrében a 13. századtól a 15. század második feléig
A budai német patriciátus társadalmi helyzete... 479 Palotai Lorándfi László még 1436-ig fordult elő mint Pest megyei földesúr és itteni királyi ember.181 (Ha nem két, azonos nevű Lorándfiról van szó, apáról és fiúról.) Közben 1430-ban Lorándfi György szolgabíró.182 Az utolsó Palotai Lorándfi, aki olykor a Palotai Loránth vezetéknevet is használta, ugyancsak földbirtokosként, királyi emberként élt Pest megyei birtokán.183 A család látszólag a 15. század második felében halt ki de mivel birtokaikat később egy Palotai Pecsétes Imre nevű személy tartotta kezében, akinek öröklési jogcímét nem ismerjük, és az utolsó Lorándfival megegyező keresztnevet használt, könnyen lehetséges, hogy ő is Loránd ispán leszármazottja volt.184 Ezek szerint a Lorándfi család tulajdonképpen Mohácsig fennmaradt, igaz, Budát már a 15. század elején lényegében elhagyták, és vidéki birtokukon élték a magyar birtokos nemes életét. Mint láttuk, a család kezdettől fogva ragaszkodott a magyar szentek keresztneveihez. A különböző Lászlókat egynek véve legalább két-két Lászlót és Istvánt és egy Imrét találunk köztük. Lorándfi Miklós nevét Loránd ispán egyébként ismeretlen apjától örökölte,185 186 ezenkívül egy-egy Hermann és György volt a családban. A magyar szentek nagyon korai és végig megmaradó tisztelete ellenére sem tarthatjuk a családot magyar anyanyelvűnek. Az Ulvingok esetében is láttuk a budai német patríciusok részéről a magyar szentek tiszteletét, őket pedig semmi esetre sem tarthatjuk magyaroknak. A második generációban előforduló személynevek azonban világosan igazolják a család németségét. Mint láttuk, Loránd egyik testvére Hermann volt, míg Istvánt is a német Stephlin formában nevezték. Az Egri család Az 1318. évi tanácslista utolsó két helyén Egri Miklós (de Agria) és Mikó fia Miklós neveit olvassuk.180 Ez a két hely a magyar származású személyeknek volt fenntartva. (1322: Mikó fia Miklós és Egri János, 1329: Mikó fia Péter és Bocuk(Botuk) fia János, 1332, 1337, 1341, 1342: ugyanazok, 1345: Mikó fia Lukács és Kozma fia János.)187 Míg más esküdtek a listán előrehaladtak, ezek maradtak. A 15. század eleji budai jogkönyv is két magyar esküdd helyről tud.188 Az Egri család, amelynek két tagja foglalt el utolsó, illetve utolsó előtti helyet, nemcsak ennek alapján sorolható a magyar polgárság közé. 1321 -ben a későbbi magyar esküdt Mikó fia Lukács házában végrendelkezett egy Zala megyei magyar nemes. A végrendeletet plébánosukkal, a Magdolna-templomnak, a magyarok plébániájának papjával együtt Mikó fia Miklós budai esküdt, Egri János és testvére, Pető vette fel.189 181 MÓL DL 10305., 11128., 58974., 12366., 12990.: Komárom megye levéltárának középkori oklevelei 39—49. p. 182 MÓL DL 12181. 183 Imre, 1447-től 1473-ig maradtak adatok róla: MÓL DL 14097., 16538., 16618., 45332. (Csévi László özvegye, Erzsébet a felesége, 1469), 16835., 17474. 184 1493-ban mint néhai Sebestyén tlát említik, míg húgának, Dorottyának a férje Móré Péter, MOL DL 20121., 20125.; 1495: királyi apród, Engel 1797-98. 1. 171. p. 1502-ben királyi familiárisként kapja a Heves megyei Püspöki birtokot. Észt. kpt. m. It. Lad. 23. fasc, 2. nr. 15. [MOL DF 236260 ] Birtokügyei, királyi emberként való szereplése: ui. 16. sz. K.NAUZ 1863b. 84., 96. sz.; MÓL DL 21793. Az 1518. évi tolnai országgyűlésen Pest megye követe: SZABÓ 1909. 132. p. 185 BOSSÁNYII. 436. sz. 186 Ld. fenn, 118. j. 187 Uo. Id. a tanácslistákat 188 MOLLAY 1959. 69. p. 27. §. 189 AO 1.639. p.
