Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - A középkori budai mészároscéh
A középkori budai mészároscéh 669 Van a kérdésnek demográfiai oldala is. Az 1512-vel záródó első periódusban 32, az 1526-al végződőben 15, az utolsó két évben 8 mészáros mester neve tűnt el a jegyzékből. Ez azért is furcsa, mert az első periódusban működött a legtöbb mészárszék. Férfi a három periódusban 29, 14 és 2 mészárszéket kapott. 1529-ig tehát 45 mester ipara szűnt meg, de pontosan ugyanannyi új keletkezett. Nehéz megállapítani, hogy egy mester hány évig gyakorolta mesterségét. Korábban kihagytam az 1500-as és 1529-es évet, mivel az első évben sokan lehettek már régóta a céhben, a németek elűzése után pedig nem kevesen maradhattak még életben. így csak az 1501-től belépett és 1529-ben már nem szereplő mestereket vettem figyelembe. Ezek esetében 11 fős átlag jött ki.208 Most megkíséreltem valamennyi 1500 és 1529 közt céhtag mestert figyelembe venni, ezzel 12,7-es átlag jött ki. Bár statisztikai szempontból nem szabályos, ha a korábbi okleveleket, így az 1481. május 2-i céhlevelet, amely a két céhmestert nevezi meg, és II. Ulászlónak a mészárosok számára 1494. december 2-án kiállított oklevelében említett öt személyt figyelembe vesszük, mégis ad számunkra valami további támpontot. Az 1481-ben céhmester Czoff János 1500-ban még céhtag volt. Társának, Rupprecht Miklósnak, aki 1494-ben is céhmester volt, akkor csak özvegye gyakorolta a mesterséget, a többi, Schaur Tamás, Tibolt Wolfgang, Rupprecht Vid és Kilián 1500-ban még mészárszékkel rendelkeztek. Czoff, Schaur, Tibolt, Rupprecht Vid és Kilián 1500 után kimutatható céhtagsági idejéhez a korábbi éveket hozzáadva változik a mesterek működési idejéről megállapított átlag, mégpedig 13,3 évre. A többit nem ismerve, és tekintetbe véve, hogy a két oklevélben említettek akkor már a céh vezetői közé tartoztak, tehát jóval régebben léphettek be, talán nem tévedünk, ha egy férfi céhtagságát átlag legalább 16 évig tartónak vesszük. A céh mintául szolgált más városok céhei számára is. Már Iványi Béla felfigyelt arra, hogy a budai tanács 1497-ben a debreceni szabó céh kérésére kiadja a fővárosi szabó céh céhszabályzatát, majd 1512-ben Kocsi László debreceni bíró és az ottani mészárosok kérésére a budai céhét.209 Valóban Debrecen civitas bírája, Kocsi László, valamint Csiplő Péter, Koppán István és Pósa János ottani mészárosmesterek, a városi mészárosok céhe, vagyis testvériilete, amihez hozzájárult Debrecen földesurának, Szapolyai János erdélyi vajdának a kérése is, kívánságára adta ki a budai tanács a helyi német mészárosok céhprivilégiuma másolatát. Az 1481-esről van szó, a feltűnő azonban, hogy a keltét nem adja meg, és a szöveget új cikkellyel bővítve írta át. Ez - ahogy erről már fent szó volt - a céhvezetőség érdekeit, anyagi hasznát növelte, és ilyenformán a céhfejlődés későbbi szakaszára volt jellemző. Láttuk azt is, hogy 1509 táján nehézségek mutathatók ki a céhben, talán a bővítés ekkor keletkezett. Furcsa azonban, hogy a bővített céhprivilégium eredetijét nem őrizte meg a testület.210 Még egy utolsó kérdés marad: honnan egészült ki a céh. Nyilvánvaló, már a céhszabályokra tekintettel is, hogy elsősorban belülről, a mesterek fiaiból, vejeikből, özvegyeik új férjeiből. A két utolsót nehéz megfogni. Az viszont tény, hogy egyes mészáros családokból többen, olykor egymást követő generációkban működtek a céhben. Ide sorolhatjuk az Aidát, Hacker, Hertauf, Reichel, Rupprecht, Schus és Tibolt családok tagjait. Mások éppúgy lehettek beházasodó idegenek, vagy helybeliek, mint ilyen kapcsolat nélküli legények. Nagyon ritkán a szár-208 KUBINYI 1973. 120. p. 209 IVÁNYI 1924. 17-18. p. Vő. még: Blazovich 2006. 82. p. 210 Tiszántúli Református Egyházkerület és Kollégiumi Nagykönyvtár. R 764/1. Buda város 1512. január 31-i oklevele. Ugyanott R 764/2 és R 764/5 alatt található több erdélyi fejedelem átírása is. Az oklevél helyét Blazovich László professzor volt szives kikeresni, másolatát pedig Kenyeres István barátom és a BFL szerezte meg. [Kiadása: Budai mészárosok 393-395. p ]
