Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Arcok a középkori Budáról - A Kotta család. Spanyol zsidók a középkori Budán
A KOTTA CSALÁD Spanyol zsidók a középkori Budán Több mint harminc évvel ezelőtt jelent meg Büchler Sándor kitűnő tanulmánya, amelyben Szerencsés Imrének, a Mohács előtti budai zsidóság egyik legismertebb, legbefolyásosabb egyéniségének származását igyekezett tisztázni.1 Szerinte spanyol származású volt. Büchler bizonyítását meggyőzőnek érezzük, és amíg ellentétes adatok nem merülnek fel, el kell fogadnunk.2 Szerencsés spanyol eredete azonban egy érdekes kérdés felvetését teszi szükségessé. Miért költözött a Spanyolországból hite miatt menekülésre kényszerült Seneor Salamon épp Magyarországra, azaz hazájától oly távol eső országba, nem voltak-e előzményei, nem jöhettek-e már korábban spanyol zsidó származású egyének a magyar fővárosba, akik itt mintegy egyengethették honfitársaik útját? Úgy hisszük, hogy kérdésünkre igennel felelhetünk. Igaz, bizonyításunk nem hézagmentes, azonban olyan, hogy jogosít hipotézis felvetésére, amit talán a zsidóság történetének kutatói fel fognak tudni használni, és azt ellenőrizve igazolni vagy megcáfolni. Ezeket előrebocsátva lássuk az adatokat. 1488-ban Mátyás királyunk adománylevelet állított ki egy toledói származású művész számára. Szó szerint a következőket írja „...nos delectati arte et ingenio fidelis nostri prudentis et circumspecti magistri Martini cognomento Cotta de Tholeto, civitate scilicet Hispanie oriundi, quibus eundem mirifice decoratum cognovimus...”, „...ut tam preclari ingenii et egregiorum operum magister apud nos et in regno nostro pro totius curie nostre curialiumque omnium decore et ornamento ac nominis nostri splendore perpetuo permaneat...”, egy budai házat adományoz számára a Mindszent utcában (mai Úri u.).3 Nem sok ilyen forrásadat maradt ránk, amelyben egy uralkodónk ennyire elragadtatott szavakkal emlékezett volna meg egy művész tehetségéről. Sajnos az oklevél nem mondja meg, hogy Cotta milyen művészeti ágban érdemelte ki Mátyás elismerését, és ezt ma sem tudjuk megmondani.4 Kétségtelen azonban, hogy a budai ház adományozásával a király elérte azt, hogy Cotta itt maradt. 1 Büchler 1937. 406^414. p. 2 Egy tanulmányunkban, ahol Szerencsés szerepének pozitív értékelését kíséreltük meg, mi is elfogadtuk Büchler meghatározását. [KüBlNYI 1963-64. 98— 104. p.] Meg kell azonban jegyeznünk, hogy vannak, akik a spanyol származást nem ismerik el. Előbb idézett tanulmányunkkal kapcsolatban Dr. G. Hammann nyugatnémet reformációkutató (Bottendorf) 1969. február 2-án kelt hozzánk intézett levelében a következőket írja: „Danach hatte ich mit einem Kenner der Geschichte der Juden brieflichen Kontakt. Jener Mann meldete gegenüber Büchlers Theorie von der spanischen Abstammung des Szerencsés gewisse Bedenken an. . .” Mindenesetre véleményünk szerint, amíg Büchler tanulmányát alaposan meg nem cáfolják, eredményeit el kell fogadnunk. Mi jelen tanulmányunkban arra akarunk rámutatni, hogy egyáltalán nem volt lehetetlen a középkor végi Budára spanyoloknak, sőt spanyol zsidó származásúaknak költözniük. Szerencsés értékelésére Id. még különben Scheiber 1969.25-26. p, és az ott idézett irodalom, 3 Eredetije a Budapesti Történeti Múzeum gyűjteményében: Ltsz. 65. 111. 1. (Ma kiállítva a Múzeumban.) Kiadása: RADVÁNSZKY 1880. 581. p. 4 BALOGH 1966.1. 565. p. ötvösnek tartja, de erre egyedüli bizonyítéka az, hogy a királyné igen magas összegeket utal át számára. Még látni fogjuk, hogy ezeket a pénzeket esetleg kereskedelmi üzletek fejében kapta Cotta, és így ez nem lehet bizonyíték az ötvössége mellett.
