Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Arcok a középkori Budáról - A nürnbergi Hallerek Budán. Adalékok a késő középkori dél-német kereskedelem történetéhez
718 Arcok a középkori Budáról kéltségé volt Haller kereskedelmi ténykedésében. Aki nem ismeri a 16. századi magyar történelmet, azt hinné, hogy egy idős kereskedő visszavonul az üzleti életből, és egy fiatalabbat bíz meg maga helyett annak vezetésével. Valójában egészen más történt. Ezért először Szerencsés életével kell foglalkoznunk. Salomo Seneorben Ephrajim Spanyolországban, gazdag zsidó családban született. Bátyjának, Don Abraham Seneornak igen nagy befolyása volt a kasztíliai és aragóniai királyi udvarokban, és 1492-ben egész családjával kikeresztelkedett. Csak Salomo maradt hü régi vallásához és kivándorolt Spanyolországból.120 Valószínűleg Itáliába ment és onnan jött feleségével és gyermekeivel Magyarországra.121 Hamarosan Buda egyik leggazdagabb kereskedője lett, és háza a Judengasse („Zsidó utca”) legnagyobb házai közé tartozott.1221510 körül végül is követte bátyja példáját, és kikeresztelkedett, elhagyta feleségét és - ekkorra már valószínűleg - felnőtt gyermekeit, Abrahamot és Ephrajimot. Házát fiai örökölték. Keresztapja az ország első méltóságát viselő Perényi Imre nádor lett. így kapta a keresztségben az Imre nevet és változtatta családnevét a magyar Szerencsésre (latinosítva is: Fortunatus).123 Újból megnősült, mégpedig egy kolozsvári német patrícius lányt vett feleségül,124 tőle született György nevű fia. Szerencsés ebben az időben II. Lajos király (1516-1526) egyik legbefolyásosabb királyi pénzügyi tanácsadója volt. Kortársai - legyenek németek, magyarok vagy olaszok — nagyon rossz véleménnyel voltak róla. Ezzel szemben a kortárs zsidó források tele vannak az ő dicséretével. Minden eszközzel a zsidóknak kedvezett, és megtagadott régi vallásához lelkileg hűséges maradt.125 Nem feladatunk politikai tevékenységét megítélni, de úgy gondoljuk, hogy az ellene felhozott panaszok, ha részben jogosak is, mégis eltúlzottak. A hazai kereskedelmi töke képviselője volt, és küzdött az idegenekkel szemben. Egyedül azonban túl gyenge volt ehhez, és az egyik csoporttal szemben össze kellett magát kötnie a másik csoporttal. Az igaz, hogy intézkedéseinek semmi jó következménye nem volt Magyarországra nézve, mégis növekedett a kincstartó bevétele. A Fuggerek képviselője, Dernschwamm emlékirata szerint Szálkái püspök Szerencsésen keresztül igazgatta a kincstárat.126 Valójában azonban Szerencsés soha nem volt kincstartó,127 hanem csak alkincstartó.,2S Szálkái, egy cipész fia, először pénzügyi hivatalnok, 120 BÜchler 1937. 406-414. p. Ez a kiváló tanulmány spanyolországi zsidó forrásokat használt fel. Vö. még a következő egyéb zsidó forrásokat felhasználó munkákkal: Kohn 1884. I. 271-290. és forráskiadás uo. 475. p.; BÜchler 1901. 63-73. p. 121 Bizonyos David, aki itáliai volt, Szerencsés Ábrahám házának volt résztulajdonosa (Id. 121. j.). Amikor Szerencsés kikeresztelkedett, és emiatt fiainak a zsidó közösségben nehézségei támadtak, a paduai rabbi, Meir ben Jiczchak Katzenellenbogen a fiák számára kedvező ítéletet hozott: KOHN 1884.1. 475. p. (az ítélet magyarnyelvű fordítása). 122 Ferdinánd király egyik oklevelében (1528. febr. 26.) ezt írják: „super curia tota et domibus Budáé in piatea iudeorum existentibus et habitis, que iudeorum David Itali et Abraham, filii Emerici Zerenches, condam ex iudeo baptizati...que ...usque ad murum civitatis prefate Danubium versus sunt”. MZsO I. 378. p. Vö. PATAKI 1950. 257. p. 123 Ld. a 119. jegyzetben idézett irodalom. 124 A Fuggerek faktora, Dernschwamm emlékiratai szerint. Ezt legelőször Engel 1797-98.1. 190-290. p. közölte, de most új kiadás áll rendelkezésünkre. Mi csak ezt idézzük: Ratkos 1957.435—473. p. Szerencsésről ld. uo. 462. p. 125 A konstantinápolyi rabbi, Levi Elijo levele szerint. BÜCHLER 1901. 67. p. 126 RatkoS 1957. 462. p. 127 Az irodalomban a kincstartókról egymásnak ellentmondó adatokat találunk, ezért a levéltári források, különösen a kincstartó saját hivatalos forrásai alapján adjuk meg itt a II. Lajos király uralkodása idején hivatalban lévő „thesaurarii regii” névsorát. Úgy gondoljuk, hogy ez azoknak a német kutatóknak is érdekes lesz, akik a Fuggerek történetével foglalkoznak, mivel Thurzó Elek, a Fuggerek üzlettársa, maga is többször volt kincstartó. Az illető
