Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Arcok a középkori Budáról - A Kotta család. Spanyol zsidók a középkori Budán
784 Arcok a középkori Budáról pannonhalmi apát megfizette 200 Ft-os tartozását. A tanúk között több nemes és budai polgár mellett ott volt dominus Anthonius Bini Florentinus is.20 Ez az adat is mutatja a Cottáknak az olasz kereskedőkkel való összeköttetését, de tekintélyüket is. Akár a velencei számadásokban, itt is „úrnak” címezik Cottát, úgyhogy lehetséges, hogy a család magyar nemességet szerzett, vagy legalábbis bekerült a budai patriciátusba. Ferencnek egyébként szőlője is volt a budai határban, a Fertály szőlőhegyen 1510-ben 123 köböl, azaz 596 liter bora termett.21 Ferenc nagybátyja halála után is folytatta a velencei üzleteket. A magyar király számára Velence által kifizetett összegek elszámolásában 1512. június 23-án fordul elő utoljára a neve. Megbízottjának, Ser Martinus Bussettinek 2000 dukátot fizettek ki, azaz Cotta Velencében is tartott ügynökséget.22 Ferenc neve ezután eltűnik forrásainkban. 1518. április 17-én azonban újabb Cotta, keresztnevén János nevét olvassuk. Megjegyezzük, hogy forrásunkban a jegyző előbb Franciscust írt, majd ezt áthúzta, és Johannesre javította.23 Az ismertebb Ferenc neve jutott tehát először eszébe. Valószínű, hogy ez nem is véletlen, és János Ferenc fia lehetett. (Ferenc apját is Jánosnak hívták.) Az említett oklevél szerint néhai Gabriel György kassai bíró özvegye, Ilona, aki néhai Szabó Imre budai polgár leánya volt, eltartás fejében átadta összes ingó és ingatlan vagyonát vejének, Kottha János budai polgárnak és feleségének, az ő leányának, Katalinnak. Nem kis vagyonról volt szó. Gábriel György több ízben töltötte be a kassai bíróságot, és városa egyik legtekintélyesebb polgárának számított.24 Nagy kiterjedésű birtokaiból özvegyére, és rajta keresztül vejére, Cotta Jánosra hét sárosi és két abaúji birtok esett. Cottáné nagyapja, Szabó Imre sem tartozott a szegények közé. Leányára budai és kassai házakat hagyott, noha egy budai házat már egy évvel korábban eladtak.25 Az amúgy is jelentős Cotta-vagyont János házassága tehát jelentősen növelte, de talán ennél is többet jelenthetett számára az így szerzett összeköttetés. Az eddig mégiscsak idegen család a patriciátusba házasodva maga is oda számítódott. Cotta János tekintélyét több adat igazolja. 1525. április 3-án az ismert budai könyvkiadó és kereskedő Schaller Jakabbal26 közös levelet ír Johannes Khotto Pozsony városának. Mindketten budai polgárnak nevezik magukat. A levél tárgya az volt, hogy a pozsonyi királyi pénzverde vezetői, a firenzei27 Pitti Miklós és Vischer Jakab között viszály tört ki, amelyben Cottáék választott bírói minőségben ítélkeztek.28 Nyilvánvaló, hogy az olasz üzleti összeköttetésekkel rendelkező Cottát Pitti választotta bírájául. Cotta János további sorsát a mohácsi katasztrófa és az azt követő általános menekülés határozta meg. 1527-ben János király egy oklevélben Johannes Kotthát már néhainak nevezte.29 Megtudjuk különben ebből a forrásból, hogy Cottának a budai Hengerejtő szőlőhegyen is volt szőlője. Úgy tűnik tehát, hogy Cotta is áldozatul esett a zavaros viszonyoknak, és talán menekülés közben 20 P III. 633. p. 21 Budai bortizedjegyzék 1510. 22 Kardos 1951.440. p. 23 Prot. Búd. 439. p. 24 Kerekes 1913. 36-37. p. 25 MÓL Ft. Tiszántúli ref. egyh. kt. 132. sz. [valószínűleg ma 80. sz., MOL DF 275871.]. Szabó Imre családjára ld. KUBINYI 1966. 261-263. p. Itt családfa is van közölve. 26 Ld. rá FITZ 1959.1. 200-201. p. 27 MÓL Ft. Pozsony v. lt. Oki. 2672. sz. [MOL DF 241277.] 28 Uo. 5540. sz. [MÓL DF 243583.] 29 [MOL F 9] Gyulafehérvári kpt. [o.] It. Miscellanea Cista I. fasc. 5. nr. 22. (Mályusz reg. 1678. sz.)
