Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Arcok a középkori Budáról - A Pemfflingerek Bécsben és Budán. Adatok a két főváros polgárságának középkor végi gazdasági és családi összeköttetéseihez
746 Arcok a középkori Budáról ember volt, gyakran pecsételt okleveleket27 és Konrad Holzer pénzügyi hivatalvezető egyik sógora volt.28 Harmadjára Christoph Affrát, a nemes Bemhart Prellnkircher lányát vette feleségül, aki azonban férje előtt halt meg, örökség nélkül.29 Pemfflinger gazdag ember volt. Azokon a szőlőskerteken kívül, melyeket 1492-ben lánya, Margret örökölt,30 tulajdonosa egy háznak Kienmarkt- ban és hat további szőlőskertnek. Ezeket a többi gyermek örökölte, akiknek gyámja a budai nemes Hans Pemmflinger lett. Georgnak és Rudolfnak azonban 1504-ben 700 rajnai aranyforintért el kellett adniuk Hans számára tulajdonukat.31 Már Christoph adósságot halmozott fel budai unokafivérével szemben.32 Ezzel fejeződött be a Pemfflinger család bécsi ágának a szerepe. A kienmarkti házat 1513-ban „Hamisén Pemphlinger von Ofen haus’’-nak nevezték.33 Nem tudjuk bizonyítani, csak feltételezhetjük, hogy Margaretha Pempflinger, a Bűnbánó nővérek Szent Jeromos-házának (St. Hieronymus-Haus der Büsserinnen) főnöknője rokonságban állt a bécsi Pemfflingerekkel.34 A Pemfflingerek bécsi vagyona tehát a budai ág kezébe került. Hans Pemfflingert már korábban szoros kapcsolatok fűzték unokafivéréhez és egyébként Bécshez is. Bár 1490-ben rövid időre meg kellett szakítsa ezeket a kapcsolatait,35 ezek hamarosan ismét megerősödtek. A budai Pemfflingernek később indult el pályafutása, mint unokaöccsének. (Tegyük fel, hogy Christoph és Hans szorosabb értelemben véve voltak unokafivérek, vagyis első fokú unokatestvérek voltak.) Az első, Hansot említő oklevél 1477-ből származik. Ekkor vásárolt a budai városi tanácstól a circumspectus - tehát már a tanácstagok rétegéhez tartozó polgár — Hans Pemfflinger és felesége, Barbara egy házat a budai Mindenszentek utcában a hozzátartozó szőlőskerttel együtt.36 Pemfflinger három évvel később-felesége, Barbara és gyermekei valamint rokonai nevében is - a házat és a szőlőskertet 1300 aranyforintért eladta a királyi kincstartónak Nagylucsei Orbánnak.37 Ez a meglehetősen magas árú szerződés kapcsolatot enged feltételezni a kincstartóval. A következő évben már bizonyíték is van erre. Nagylucsei embereit, Hans Pemfflingert és Lukács literátust (Szegedi Lukács, a kincstár alkalmazottja, később kincstartó és püspök) mint adószedőket Abaúj vármegyébe küldi. Megbízást kaptak arra, hogy vegyenek az adóból - valószínűleg Kassán38 - görlitzi posztót. Pemfflinger tehát a kincstár alkalmazottja lett. Emellett jártasnak kellett lennie a posztókereskedelemben is. Miután Mátyás bevette Bécset, a helyzetet a budai polgárság a maga javára akarta fordítani. Különleges lehetőség nyílt erre a korábbi pénzügyi hivatalnokok, a bérlők, vagy az udvari szállítók előtt, akiknek kapcsolata volt a kincstartóval, akit a király a bécsi egyházmegye va27 Uo. 4591., 4596., 4655., 4946., 5021., 5223., 5298., 5340. sz. Egy tárgyalás során Rueland von Neidecket képviselte; uo. 4821. sz. 28 Uo. 4655. sz. 29 Uo. 5220. sz., WStLA Gb. 1/35. föl. 77v„ 92. 30 QuGSt Wien II/3. 5467. sz. 31 Uo. II/4. 5786. sz., vö. a gyámságról a 30. j. 32 Uo. II/3. 5221. sz.; WStLA Gb. 1/35, f. 77v. 33 Ld. pl. WStLA Gb. 1/35. föl. 280v.; QuGSt Wien II/4. 6138. sz. 34 Uo., 5953. sz. 35 Ld. fent, 23. j. 36 MÓL DL 17919. Sajnos a vételárat nem adja meg az oklevél. 37 MÓL DL 18366. Nagylucsei nevét a korábbi szakirodalom tévesen Dóczyként adja meg. A bécsi püspökség későbbi hivatalnokáról van szó. 38 CSÁNKI 1902. 346-347. Szegedi Lukácsról vö. KUBINYI 197ld. 120-121. p.
