Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban
Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban 543 róla, hogy teljesen feudalizálódott. Folytatott azonban kereskedelmi tevékenységet is. Egy 1493-as oklevélből tudjuk meg, hogy Mátyás áruk fejében tartozott neki. 1494. április 1-jén nemesként soproni harmincados, azonban a Szent György-napi tanácsválasztás óta már budai tanácstag, és ebben a minőségében képviseli a várost az esztergomi káptalannal folytatott vámperben. 1498-ban magyar részről a főváros bírája. 1506-ban Jean de Gozon, Anna királyné „gubernátor domusa” végrendeletében olvasunk róla mint budai polgárról, 800 dukáttal tartozik. 1507-ben kölcsönösen örökösnek fogadják egymást hiteleshely előtt testvérével, Angelussal és annak három gyermekével. Mindkét testvért egregiusnak címezi a hiteleshely, és a szerződés szövege teljesen a nemes földesurak közti jogügyletek mintájára készült. Ez az utolsó adat, amely életben levőnek mutatja. Élete végén, úgy látszik, budai harmincados lehetett, mert 1509-ben a nádor emlékezik meg róla mint néhai egregius budai harmincadosról. Valószínűleg többször nősült. Csak egy gyermek maradt utána, Margit, aki 1512-ben javait óbudai apácaként nagybátyjára, Angelusra hagyja, de ezt 1525-ben visszavonja. Margit nem lehetett János özvegyének, Katalinnak a leánya. Katalin egy 1512-es oklevél tanúsága szerint már Gibárti Kesserű István alnádor felesége, majd 1514-ben mostohafia, Kesserű Mihály boszniai püspök, királyi titkár tiltakozik maga és testvérei nevében, hogy apja javait feleségére és annak előző férjétől, nagyságos Buzlay Miklóstól született fiaira, valamint Buzlay Mózes főudvarmesterre és fiára akarja hagyni. Buzlay Miklós 1505. június 24-én fordul elő utoljára a forrásokban, három fiát 1505. január 6-án említették. Mivel Kanczlyr János 1507-1509 között halt meg, Katalin csak 1505 és 1507 (1509) közt lehetett a felesége. Mindenesetre az, hogy a bárói családból származó Buzlay özvegye feleségül ment hozzá, később pedig az alnádorhoz, Kanczlyr társadalmi súlyát mutatja. Öccsével, Angelussal igazolhatóan csak a Jagelló-korban találkozunk. Valószínű ugyan, hogy az a vezetéknév nélkül említett budai Angelo nevű kereskedő, akinek pozsonyi kereskedelmi ügynökét 1483-ban számoltatják el, vele azonos, de ez mégiscsak feltevés. Az 1490-es évek első felében azonban már tényleg Kanczlyr Angelus az, aki Bakócz egri püspök nevében kifizeti a Hipppolit érsektől bérelt tizedek árának egy részét. 1493-94-ben Heves megye királyi adószedője, majd a budai tanácstaggá választott bátyja helyett átveszi a soproni harmincad vezetését. 1494. július 31-én azonban a király felmenti állásából, mert a harmincadot zálogba adta Harber Mátyásnak. A király Angelust most circumspectusnak nevezte, noha bátyját néhány hónappal azelőtt nemesnek. 1494-1495-ben összesen 1200 Ft-ot fizet ki a kincstár az ifjabb Kanczlyr kezeihez Bakócz számára. 1496-ban hitelez a kincstárnak. Mint a fenti adatok is mutatják, Angelus és Bakócz közt kapcsolatnak kellett lennie. Okát egy 1500 évi oklevélben olvashatjuk. A „nobilis et circumspectus”-nak nevezett Angelust az időközben érsekké kinevezett Bakócz sógorának és egyben faktorának, gazdasági megbízottjának nevezik. Felesége, Orsolya, a prímás húga. 1504-ben nemesként pereskedik 130 130 A budai Wann patríciuscsaládból öt férfi nevét ismerjük ugyan ebből a korból, de a rokoni kapcsolat bizonytalan. A leggyakoribb Wann névforma mellett a Bann és Bon is előfordul a külföldi egyetemi anyakönyvekben. A két legfontosabb családtag: Konrád: 1457/58: K.OVÁTS 1902. 150-151. p. Esküdt az 1462-es, 1475-ös, 1480-as és 1481-es bírói években (MÓL DL 15766.; MÓL Ft. Zágr. érs. It. 40. Priv. [MOL DF 252008.]; Észt. kpt. m. Lt. Lad. 53. fasc. 3. nr. 14. [MOL DF 238108.]; BFL ME 4. sz. [286051., kiadása: Buda mészárosok 352-362. p.]). 1474 és 1476-ban a Krisztus teste céh elöljárója. Pál és János 1478-ban iratkoztak be Bécsben: Matrikel II. 163. p. Pál 1495-ben már a budai Boldogasszony-templom, a németek plébániájának plébánosa és a kánai apátság commendatora. BEKE 1881. 384. p. 1496-97-ben plébániájának számos kiváltságot járt ki. (Generosus et nobilis... artium professornak; vezetéknevét pedig a legkülönbözőbb formában nevezik.) MonVesp IV. 75-78, 82-83, 136-137. p
