Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)

Társadalmi csoportok a középkori Budán - Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban

538 Társadalmi csoportok a középkori Budán a kassai tanács előtt perelte az új tulajdonost, az időközben polgártársává, krakkói kereskedővé lett Sebestyént, 1494-95-ben Sebestyén azonban Litvániában tartózkodott, üzleti tevékenysé­gét tehát nagyon kiterjesztette. A Sebestyén és András közti 1491-es budai házadásvételi szer­ződésben említik név megjelölése nélkül, hogy több fiú és nőtestvérük van - még. Bizonyára a később feltűnő Vogelweiderek ezek közé tartoztak, és nem valószínű, hogy Sebestyén fiai let­tek volna. A 16. század első éveitől a kassai Vogelweider-vagyon Szaniszlóé, aki tekintélyes kassai patrícius, városi tanácstag, fia, János pedig 1529-ben a kereskedőcéh tagja. Szaniszló és Sebestyén anyjának Hedvig keresztneve lengyeles hangzású, ebből és a család krakkói szerep­léséből arra következtethetünk, hogy a budai Vogelweider Lénáit testvére, Sebestyén Krakkó­ban házasodott meg, oda való nőt vett feleségül, később pedig fiai örökölték Lénáit javait is. Sebestyén, majd András a budait, Sebestyén, majd Szaniszló a kassait. Ez a Szaniszló lehetett az apja a hasonnevű és ugyancsak kassai származású Fugger-faktomak. Az ifjabb Stenczel (azaz Szaniszló) Vogelweider 1531 -tői jelentős üzletkötésekben vesz részt Fugger-megbízás­­ból, és még 1540-ben is Európa ezen legtekintélyesebb cégének antwerpeni megbízottja. Időközben a család krakkói ágának (és üzletének) az iijabb Vogelweider Lénárt lett a ve­zetője. Vagy az idősebb, vagy az iijabb Sebestyén fia lehetett. Krakkó egyik legnagyobb keres­kedőjének, a magyar királyi udvarral és budai kereskedőkkel is összeköttetéseket fenntartó Maidei Mihálynak a társa a tízes évektől. Lénárt később Thurzó János egyik leányát veszi fele­ségül, és így a Fuggerek (és Thurzó Elek magyar királyi kincstartó) sógora lesz. 1514-ben igényt emelt a kassai idősebb Szaniszló öröksége egy részére. Bizonyára az ő révén jutott roko­na, az iijabb Szaniszló Fugger-szolgálatba.124 Ruprecht 1481-82-ben a budai német mészároscéh kiváltságlevelének kiadása, illetve megerősítése al­kalmával a céhet képviselő és a városi tanács által circumspectusnak címzett két céhmester egyike Nicolaus Ruperti volt. Özvegye 1500-1503 közt még gyakorolta az ipart. Ekkor Ruprecht vezetéknévvel említik. 1494-ben viszont Vitus Ruperti mészárosmesterről olvasha­tunk. Ő 1500 folyamán halhatott meg, mert az ez év elejéről származó mészárosszékjegyzék­­ben még előfordul a neve, a későbbiekben viszont már nem. „Her Veyt”-nek nevezték 1500-ban. A „Her” szócskát rajta kívül a céhkönyv egyedül Schaur Tamás városi tanácstag neve mellé teszi ki, s így nyilvánvaló, hogy patríciusi, esetleg tanácstagi mivoltára akartak utal­124 Lajosra: AMMANN 1928. 153., 165-166. p. A krakkói Vogelweiderek St. Galleni származására Id. még PÖLNITZ 1958-63. II. 104. p.; 1478-79: Bártfa v. lt. oki. 2059., 2088. sz. [MOL DF 214804., 214836.]; 1480: Károlyi 1892. 38. p.; 1482: Scriptores rerum Silesiacarum XIV. 49-50. p.; 1487: Uo. 118. p.; 1487-88 QuGSt Wien 11/3. 5164 aés 5272. sz.; 1489: Kassav. It. Prot: Inhibit. 26v., 30v., 31v. Griegerre: KEREKES 1913. 39. p.; 1491: Észt. kpt. o. lt. Capsa 18. fasc. 7. nr. 2. [MOLDF 208831.] és Észt. kpt. m. lt. Lad. 64. fasc. 2. nr. 3. [MOL DF 238181.]; 1495: ENGEL 1797-98.1. 176. p.; 1513: Észt. kpt. m. lt. Lad. 53. fasc. 3. nr. 33. [MÓL DF 238117.]; 1525: Uo. Lad. 53. fasc. 3. nr. 40. [MÓL DF 238124.] Orsolyára: Uo. Lad. 53. fasc. 3. nr. 35. [MÓL DF 238119.]; 1494-95: (Sebestyén kassai adóssági és örökösödési ügye) KUTRZEBA 1902.55-58. p.; 1494: Kassav. It. Prot. Inhibit. 97v. [MÓL DF 271723.]; 1496: Kerekes 1913. 58. p. A kassai Vogelweiderekre ld. uo. 36. p. Szaniszló Fugger-faktor: PÖLNITZ 1958-63.1. 568. p. 86. j.; 634. p. 20. j.; II. 315. p. 114. j.; 477. p. 83. j.; 483. p. 27. j. A krakkói Lénártra: PÖLNITZ 1958-63. II. 104., 457M58., 502. p. (A Fuggerek magyarországi utódlása iránt érdek­lődik 1525-ben), 583. p.; PÖLNITZ 1958-63.1.413. p. 101. j.; 476. p. 18. j. Mint Maidei társa ld. pl. 1513: Bártfa v. lt. oki. 4389. sz. [MOLDF217297.]; 1514: ActaTomicianalII. 60. p. REINHARDT 1928. 40. p. Maidei különbena budai Pólyák Pál társaként is került kapcsolatba a magyar kincstárral: KUBINYI 1959a. 103. és 114. p. 82. j. Vö. még Balogh 1966.1. 564., 608-609. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom