Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban
536 Társadalmi csoportok a középkori Budán szintén ötvösmester vette feleségül. Kirchhaimer Veronika 1514-ben még életben van, férje Mayr azonban addigra meghalt.122 Pemfflinger A valószínűleg regensburgi, mások szerint svábföldi eredetű, de a 15. század második felében bécsi patrícius Pemfflinger családról más helyen bővebben írtunk. A családból Budán először János tűnik fel 1477-ben. Már első alkalommal circumspectusnak címezik. Lehet, hogy első felesége, az ismeretlen származású Borbála asszony révén jutott a budai patriciátusba. A századforduló legtekintélyesebb budai polgára. Nyolcszor városi főbíró. Kétszer birtokolja bérlet, illetve zálog formájában a kassai harmincadot, amiből arra kell következtetnünk, hogy a Lengyelország felé irányuló kereskedelmet akarta ellenőrizni. Kereskedik azonban Ausztria felé is, és magához váltja bécsi rokonai örökségét. Birtokai is vannak, részben zálogjogon ugyan, azonban ebből mégis nemességére következtethetünk. 1514 júniusa előtt halt meg, özvegye, az ugyancsak ismeretlen származású Orsolya, mint említettük, Gallinczer Lénárthoz ment hozzá, aki maga is felveszi a Pemfflinger nevet. Ebben az időben tűnik fel Pemfflinger Márk, aki János öccse vagy unokaöccse lehetett. Úgy látszik Radkersburgból jött Magyarországra, ugyanis előnévként az osztrák város magyar nevét (Regede) használta, nővére pedig, Klára másodszor egy radkersburgi polgárhoz ment hozzá. Márk 1514-ben alkincstartó, majd szász gróf lesz, miután feleségül vette az előző szász gróf özvegyét. A család a húszas évektől feudalizálódik. Gallinczer diósgyőri várnagy. Mohács után Márk, valamint János fiai, István és Sebestyén a bárói rendbe kerülnek. János után hat gyermek maradt. István még Mohács előtt Habsburg-szolgálatba lépett, majd 1527 után budavári provizor, végül kamarai elnök. Megszerzi Diósgyőrt testvérével, Sebestyénnel közösen. Tekintélyes magyar középnemesi családból nősül: Fáncsy Borbálát veszi el. 1537 elején halt meg. Sebestyén 1526-ban Mária királyné lovászmestere, később Diósgyőr ura. Hans von Puchheim osztrák báró és Barbara Síréin von Schwarzenau leányát, Erzsébetet vette feleségül. 1536-ban halt meg. Pemfflinger János harmadik fia Kristóf, II. Lajos udvarában szolgált mint aulicus. Üzleti kapcsolatban állott a Fuggerekkel. Elhalálozási időpontját nem ismerjük. A Pemfflinger lányok közül Katalin (akit a régebbi irodalom általában nem János, hanem tévesen Márk lányának tett meg) a tekintélyes magyar báró Török Bálinthoz ment hozzá. Húgai közül Dorottya Hans von Turm lovag, Anna pedig a magyar nemes Fáncsy János felesége lett. Talán testvérük lehetett még az az Orsolya, aki Kammerfrâuleinként együtt nevelkedett a Habsburg gyermekekkel Innsbruckban. A Pemfflinger család hamar kihalt. A három fiútestvér közül egy sem hagyott maga után örököst, egyedül az 1537-ben meghalt Márknak maradt fia. Ez az ifjabb János 1543 táján halt meg, és vele a család fiúágon sírba szállt. A család feudalizálódása ellenére még a harmincas évek elején is foglalkozott üzleti tevékenységgel: Márk Erdélyben bánya- és huszadbérleti vállalkozásba kezdett. Rokonságukat tekintve azonban ebben a korban a már említetteken kívül is feudális urakat találunk az atyafiaik között. így rokonuk volt Johann Snaitpeck, Freiherr von Schön-122 A Kirchhaimer-rokonság történetét Richard Perger dolgozta fel: PERGER 1966. 70-77. p. Ezúton is köszönöm a szerzőnek, hogy tanulmányát volt szíves számomra megküldeni. Engelhart apotecarius is talált életrajzírót, aki azonban összekeverte a rávonatkozó adatokat egy Bálint nevű apotecariusszal: ERNYEY 1940. 1-27. p.; 1476: Zalai Oki. II. 608-609. p.; 1475: IvÁNYI 1910.1. 1978. sz.; 1484: HALLER469. p. 13. j.; 1494-94: ENGEL 1797-98. I. 96., 170. p. Ld. még rá Balogh I. 605-606. p.; 1475: 01. Ft. Zágr.érs. lt. 40. Priv. [MOL DF 252008]; 1477: Kovahich 1799.409-410. p. (234-235. p. is.). 1497: Észt. kpt. m. lt. Lad. 71. fasc. 2. nr. 12. [MOL DF 238314.] Mayr-re és Papra: Borsa 1957. 360-363. p.; Fitz 1959.1. 183. p.
