Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban
Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban 525 Pesten az esküdtek között olvashatunk három Polgár vezetéknevű tanácstagról.84 85 Még egy személyt említhetünk. Schauer Tamás mészárosmester neve mellett a budai mészárosok céhkönyvében több ízben a tanácstagnak járó „Her” jelzőt találjuk, egyszer azonban, 1511. március 4-én - és egyedül nála - a „purger” szó olvasható. 1494-1515 között legalább hatszor volt városi tanácstag.86 Polgárnak tehát elsősorban tanácstagokat neveztek, de vannak olyan „polgárok”, akik csak az elnevezés után jutnak be a tanácsba, és olyanok is, akik egyáltalán nem mutathatók ki az esküdtek között. A polgár elnevezést, ha valaki megszerezte, élete végéig viselhette, majd özvegyét is így nevezték. Lényegében olyan személyeket neveznek „polgár”-nak, akiket prudens et circumspectus, illetve circumspectus címmel illetnek, és rendesen akkor használják, ha a vezetéknevet nem teszik ki. Bízvást állíthatjuk tehát, hogy a patríciusokat a magyar fővárosban polgárnak, illetve burgernek hívták. Félreértések elkerülése miatt valószínűleg ezért írták a városi nótáriusok a polgárjoggal rendelkező személyeket concivisnek, illetve mitpurgernek, nem pedig cívisnek, illetve purgernek.87 A megszólítások különbözősége és a polgár elnevezés használata alapján a legtöbb városi tanácstagot ehhez a patriciátushoz számíthatjuk. Az esküdtek összessége nem foglalta ugyan magába a teljes patriciátust, és bizonyára kerültek közéjük különféle okokból nem patríciusi elemek is, mégis, mivel a legtöbb adat a tanácstagokról maradt fenn, a patriciátus összetételét a legpontosabban csak rajtuk keresztül állapíthatjuk meg. Annál is inkább meg kell vizsgálnunk az esküdtek személyét, mert csak így tudjuk megállapítani, hogy valóban patrícius-jellegű uralom volt-e a fővárosban, és milyen mértékben vett részt a céhpolgárság a hatalomban. Nos, kezdve a bírókkal és Budán, a tárgyalt 60 év 52 bírójának nevét ismerjük. Ezalatt 22 személy töltötte be ezt a tisztet. Legtöbbször Pemfflinger János kereskedő és királyi tisztviselő (8) és Ádárn Gergely (7) ült a bírói széken. (Ez utóbbi foglalkozását nem ismerjük, a város legnagyobb szőlőbirtokosa volt.) A 22 személy közül 11 kereskedő, 3 iparos (egy-egy ötvös, szabó és üveges), 1 királyi tisztviselő (egyéb foglalkozását nem ismerjük). Hét foglalkozását nem ismerjük. Az ötvös Harber azonban mellesleg a város egyik legtekintélyesebb kereskedője, egy időben királyi tisztviselő is, mint a többi kereskedő bíró nagy része, és ezért állíthatjuk, hogy a város vezetése a kereskedők kezében volt. Rajtuk kívül 61 esküdt nevét ismerjük. Összesen tehát 83 tanácstagról maradtak fenn adataink. Közülük 30 foglalkozásáról nincs adatunk. 32 kereskedőt, 17 iparost (4 mészárost, 3 péket, 2-2 ötvöst és szabót, 1 -1 ácsot, csiszárt, süvegest, szűcsöt, tegzest és üvegest), 3 királyi tisztviselőt és 1 orvost tudunk kimutatni. Az 53 ismert foglalkozású között 60,4% kereskedő, 32,1% iparos, míg az összes 38,6%-a kereskedő és 20,4%-a iparos. Viszont az iparosok között is lehettek olyanok, mint Harber. Pesten nehezebb a helyzet. Bár majdnem annyi tanácstagra van adatunk, mint Budán (12 bíró és 62 esküdt, 74 személy), foglalkozásukra szinte egyáltalán nem tudunk következtetni, csak a foglalkozásra utaló vezetéknevek alapján. A bírák között kettőt találunk ilyent: Kőmíves Istvánt és Szőcs Andrást. (Nemes Báthi Szabó György királyi kamaraispánt nem számíthatjuk az iparosok közé.) 17-en iparosok az összes tanácstagok közül, azaz 22,9%. Az arány 84 Budai bortizedjegyzék 1505.: Bársonmál szh.; Budai bortizedjegyzék 1510.: Bársonmál szh., itt nem mondva polgárnak, de a bársonmál ira utaló formánkúti bejegyzésnél már igen. 85 1466: MÓL DL 61885.; 1493: MOL DL 46241.; 1512: LUKIN1CH 1937^42. 11. 69. p. 86 Mészáros-céhkönyv. 87 Mivel a polgár szó mai közkeletű értelme bővebb, a továbbiakban a „concivis”-t mondjuk polgárnak, és a középkori források „polgar”-át patríciusnak.
