Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban
Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban 517 A kettős vezetéknév használatának okát tehát abban láthatjuk, hogy egyesek felveszik vagy apósuknak, vagy ha feleségük özvegyasszony, első férjének vezetéknevét. Ezt pedig a budai örökösödési jogból magyarázhatjuk még. Az Ofner Stadtrecht 313. §-a a következőt mondja: „Ha egy férfi végrendelet nélkül hal meg, és vannak felesége és gyermekei, minden javát és birtokát egyenlő részben szét kell osztani az asszony és a gyermekek közt...” Megmaradhattak azonban osztatlan birtokközösségben is. Ebben az esetben a később meghalt valamelyik családtag rését is egyenlően osztották szét. A férj és a gyermekek az elhunyt feleség után is egyenlően örököltek.27 A Jogkönyvnél részletesebb a szintén Buda joggyakorlatára támaszkodó 15. századi tárnoki jog, amely Pesten is érvényben volt. A tárnoki jog a végrendelet nélkül elhunyt személy utáni örökösödési jogot a Jogkönyvhöz hasonlóan ismerteti.28 Érdekes a végrendelkezési jog. Az öröklött (auitica vei paterna) jószág az elhunyt feleségére és gyermekére száll,29 a szerzett ingatlanjószágot azonban felesége és gyermekei beleegyezése nélkül is arra hagyhatta bárki, akire akarta.30 Más a helyzet azonban a feleséggel közösen szerzett javakkal. Itt a feleség a végrendelkezés alkalmával eltiltást gyakorolhat, és ebben az esetben az együtt szerzett javak felét örökli. Ha nem tesz prohibitiót, a végrendelet érvényes, bárki is az örökös.31 Tehát ezek szerint városainkban az özvegyek, és a leánygyermekek a fiúkkal egyenlő arányban örökölnek, sőt közös szerzemény esetén az özvegy még többre is igényt tarthat.32 Az özvegy ilyen mértékű örökösödési joga ellentétben állt a nemeseknél szokásos joggal, ahol az asszonynak hitbérigénye, esetleg haszonélvezeti joga volt.JJ Az özvegy és a leánygyermekek örökösödési joga az iparosságnál is megmutatkozott. Ismeretes, hogy a 15. század közepétől kezdve nálunk is megsokasodnak a legények mesterré válása megnehezítésének, a céhek családi monopóliummá válásának jelei.33 34 Ennek nyomai kimutathatók a budai és pesti céheknél is. Mestereknek a mesterséghez értő fiai általában egyszerűen, díjfizetés nélkül juthattak be a céhbe, míg a mesterleányokat vagy özvegyeket elvevő legények fél felvételi díjat fizettek.35 A budai mészárosok céhlevele még külön előírja, hogy a mesterek leányai és özvegyei csak céhbeli legényhez vagy mesterhez mehetnek hozzá, különben kizárják őket a mesterség gyakorlásából. Ezt annál is inkább fontos volt kimondani, mert a mester özvegye, ha erre anyagi ereje volt, férje halála után is megtarthatta a mészárszéket, és saját nevén gyakorolhatta az ipart.36 Tehát a budai és pesti iparosoknál lényegében azonos volt a helyzet, mint a Zatschek által ismertetett bécsieknél. Az örökösödési jog alapján még hozzátehetjük, hogy ez a kép a teljes polgárságra nézve érvényes volt. Egy idősebb, de örökséghez jutó özvegyasszony bizonyára 27 Mollay 1959. 163. p., 313. §. Vö. még RelkoviÓ 1905. 137-140. p. 28 Kovachich 1803. 226. p., caput CXXXI. 29 Uo. 222. p„ caput CXXIV. 30 Uo. 221-222. p , caput CXXIII. 31 Uo. 228-229. p, caput CXXXIII. Vö. ECKHART 1946. 372-373. p. 32 Vö. Timon 1919. 395-399. p. 33 Uo. 350-351. p. 34 Szűcs 1955. 142. p. skk. 35 Vö. Pesti ácsok, kőművesek: 1482. KOVACHICH 1799. 448. p. Budai magyar szabók: 1492. MÓL Ft. Tiszántúli ref. egyh. kér. kt. 127. [ma valószínűleg 75. sz.; MOL DF 275866.] A nagybányai szűcsöknek a budaiakét átvevő céhlevele: MÓL Dl. 18 325. Fél mesterjogot biztosit a leányoknak, ill. özvegyeknek a pesti szabók, vargák és magyar tímárok céhlevele is: Kovachich 1799. 453-455., 474., 441-446. p. 36 BFL ME 3. sz. [MOL DF 286050., kiadása: Budai mészárosok 352-362. p.[ 7-8. articulus.
