Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban
514 Társadalmi csoportok a középkori Budán dott rokoni csoportokat vizsgáltunk. A hat évtized alatt viszonylag kevés atyafíságra találtunk adatokat. A legjelentősebb atyafiságok leszármazását, egymással való összeköttetését fogjuk bemutatni, majd a többire vonatkozó adatok felhasználásával vonjuk le következtetéseinket. Elöljáróban azonban néhány módszertani kérdést is tisztáznunk kell. Ezekből részben már az eredményekre is következtethetünk, de rámutatnak azokra a korlátokra is, amelyek közé fejtegetéseinket szorítani kell. Családnevek, örökösödési jog, társadalmi rétegződés Sajnos adataink a két város lakosságának csak elenyésző kisebbségére vonatkoznak. A plebejus rétegre, feltehetően a legszámosabbra, alig találunk genealógiailag értékesíthető adatot. Polgárkönyv, adóösszeírás nem maradt fenn, csak három, a szőlőbirtokosok egy részére vonatkozó bortizedlajstrom. Az oklevelekből általában csak az ingatlanbirtokosok nevét ismerjük meg. Királyi számadásokból, más városok levéltáraiban őrzött missilisekből az iparosok és kereskedők nevét tudhatjuk meg. Az adatok tehát a patriciátusra és a középpolgárságra vonatkoznak, de köztük is kevés az, ahonnan családi kapcsolatokra következtethetünk. Kevés a forrás, így el kell tekintenünk olyan demográfiai elemzéstől, amelyet a főpapságra és a bárókra Fügedi Erik végzett el.5 Más problémák is adódnak. Sokszor lehetetlen egyes személyek azonosítása. Több ezer fővárosi lakosra vonatkozó adatok összeállítása után nyugodt lélekkel állíthatjuk, hogy ekkor itt még nem alakultak ki véglegesen a vezetéknevek, illetőleg az egyes polgárokat nem csak vezetéknevükön nevezték.6 Kétnyelvű város lévén, Budán gyakran előfordul, hogy valakit felváltva neve német vagy magyar formájával neveztek meg.7 Problematikusabb már az iparosok elnevezése. Gyakran nem vezetéknevükön, hanem foglalkozásnevükön hívták az egyes mestereket.8 Mesterséget jelentő vezetékneveknél elsősorban a latin forma esetén következtethetnénk foglalkozásra, a név azonban magyar formájában is gyakran ezt jelentette. A pesti szűcscéhen belül 1511-ben kitört viszályban az egyik mestert „Anthonius Peczely alio nomine Zewch dictus”-nak hívják, míg a céhmester neve „Barnabas similiter Zewch”. Világos, hogy ezekben az esetekben nem vezetéknevet, hanem foglalkozást adtak meg.9 Ugyanez a helyzet Budán. „Chyzar” Demeternek nem ez a vezetékneve, hiszen kardcsiszár mestersége alapján hívták csak így. Említik házában: „...boltham sive cameram [...] in qua [...] labores suos gladiatorios perfícere solitus est...”10 Könnyen meglehet, hogy ezek a személyek más oklevelekben vezetéknevükkel jönnek elő, de nem tudjuk azonosítani őket. Sokszor csak véletlenül sikerül ez, mint például a pesti kereskedő, 5 Fügedi 1965b. 477-498. p.; Fügedi 1965a. 35-71. p. 6 Megjegyezzük, hogy ezzel módosítjuk a Szűcs Jenövei szemben lefektetett álláspontunkat (Kubinyi 1956b. 478. p ). 7 Ld. pl. Óváry-Altenburger István Prot. Búd. 549-550. p. és Pozsonyi kpt. Prot. nr. 5. extraser. 287-289. p. [MÓL Ft. 43352/4 filmdoboz.] - vagy a Kreen családot alább. 8 Vö. K.OVÁTS 1918-19.1. 60. p., 1. j. Bécsben is ez a helyzet: ZATSCHEK 1949. 133. p. 9 Prot. Búd. 55. 10 1507: Észt. kpt. m. It. Lad. 71. fase. 1. nr. 8. [MOL DF 238294.]
