Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - A budai német patriciátus társadalmi helyzete családi összeköttetései tükrében a 13. századtól a 15. század második feléig
A budai német patriciátus társadalmi helyzete... 507 rétegével. A kézműves tanácsbeliek, úgy hisszük, nem számíthatók közéjük, a magyar kereskedő és királyi hivatalnokréteg tagjai pedig csak azzal a megszorítással, hogy ök a polgárság magyar „communitas”-a388 vezető rétegének tagjai. Magyarok valószínűleg kezdettől fogva, a 14. század elejétől azonban állandóan, források alapján kimutathatóan, tartoztak a tanácshoz. A kézművesség, illetőleg a középpolgárság legtekintélyesebb képviselői csak a 14. század második felétől, kimutathatóan 1370-től jutottak tanácstagsághoz. Úgy látszik tehát, hogy ez az az időpont, amikor a vezető réteg és a tanácsbeliség fogalma egy időre biztosan szétvált. De fent azt is láttuk, hogy a tulajdonképpeni német vezető réteg is átalakult a 14. század második felében. Milyennek is találtuk ezt az eredeti vezető réteget? A többségük üzleteléssel (pénzüzletek és kereskedelem) is foglalkozó lovag vagy talán katonáskodással is foglalkozó kereskedő volt. Sokan közülük - részben ki is mutathatóan - ausztriai (németországi) miniszteriális, azaz nem szabad lovagi38“ családokból származtak. A miniszterialitás Magyarországon nem volt meg, és így sokkal könnyebben sikerült összeolvadniuk az ide vándorolt szabad kereskedőkkel vagy a hazai németségből származó polgárokkal. Ez az összeolvadás, egy egységes vezető réteg kialakulása legkésőbb a 13. század végére végbement. Kétarcú réteg volt ez. Egyrészt lovagi módon katonáskodott, és ebben a minőségében az uralkodó támasza volt (nem véletlenül a budai polgárok joga és kötelessége volt a koronázások alkalmával páncélosán őrizni a székesfehérvári koronázó templomot),3“0 másrészt kereskedett, pénzüzleteket kötött. Előbbi minőségében a király támogatta birtokszerzésében, és így - valamint tagjainak tekintélyes része által viselt comesi címe alapján - hasonult, és rokonságra is lépett a magyar birtokos nemességgel. A fővároson belül előjogok illették meg mint az alapítók leszármazottait. A velük azonos életmódot folytató és vagyonú, más anyanyelvű - elsősorban magyar-vezető réteg hozzájuk hasonló jogokat élvezett, de számarányuk csekélysége miatt befolyásuk kisebb volt. A német-magyar vezető réteg egyszintüségét mutatja, hogy ebben az időben még nem volt olyan ritka a házasság köztük, mint később. A fiági örökösödést Budán sohasem ismerték, ezért elég hamar kialakult annak lehetősége, hogy a vezető réteg beházasodás útján egészüljön ki. Mivel a városi vezető réteghez tartozás (a család vagyonával együtt!) örökölt előjogokhoz kötődött, véleményem szerint minden ellenvetés3“1 ellenére jogosultak vagyunk a vezető rétegre ekkor a patriciátus kifejezést alkalmazni. A 14. századközepén, a bíróválasztásjogának visszaszerzésekor tehát minden kétség nélkül egy egységes jellegű és a korabeli németországi patriciátusnak megfelelő réteg kormányozta a várost, függetlenül attól, hogy a budai patriciátushoz tartozó családok honnan és milyen társadalmi rétegből származtak. A forrásanyag hiányossága ma nem teszi lehetővé — s talán később sem -, hogy a 14. század második fele változásainak pontos okát megállapítsuk. Az kétségtelennek látszik, hogy Budán is az a folyamat játszódott le, mint annyi más városban. A régi típusú lovagi patriciátussal szemben új családok, amelyek a távolsági kereskedelemben gazdagodtak meg, léptek fel, és akarták a hatalmat megszerezni.392 Külföldön általában ez az új réteg 388 Ezt a communitast említi Észt. pr. lt. Archívum ecclesiasticum vetus nr. 46. [MOL DF 249009 ] 389 A miniszteriálisok egy része az osztrák „Herrenstand” része lett, neki is lehetett lovagi „Dienstmannschaft”-ja, BRUNNER 1942. 456-459. p. és az itt idézett irodalom. Uo. a lovagi rendű bécsi „Erbbürgerek”-re: 459. p. 4. j. 390 Mollay 1959. 61. p. 6. §., 119. p. 166. §. 391 Vö. fenn, 26. j ; Kubinyi 1966. 241. p 392 Hogy a városokon belüli harcokban nem kell minden esetben céhharcokat, céhforradalmat keresni, hiszen a polgári ellenzék a város gazdasági struktúrájához képest más-más társadalmi eredetű, és így helyesebb polgári har
