Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - A budai német patriciátus társadalmi helyzete családi összeköttetései tükrében a 13. századtól a 15. század második feléig
488 Társadalmi csoportok a középkori Budán nem teszi kifizetődővé a birtokszerzést, egy bármilyen tekintélyes magyar középnemesi feleséggel pedig később, nürnbergi tanácstag korában otthon nem megy sokra. Viszont azt megköveteli az üzleti érdek, hogy olyan városok vezetésében, amelyekkel nürnbergiek kereskednek, részt is vegyenek nürnbergiek. Az ő érdekeik pedig nem azonosak a régi, ispáni típusú patríciusokéval. Úgy hisszük ezért, hogy a fejezetünk elején regisztrált tanácsi változások hátterében említett okok mellett ezt az érdekellentétet sem hanyagolhatjuk el. Ulvingék, az oly hosszú ideig bíróságot viselt, régi patríciusok részben magyar kollégáikra, részben a középpolgárság vezető rétegére támaszkodva tudták hatalmukat az újonnan bevándorolt vagy azokkal üzleti kapcsolatban álló németekkel szemben megőrizni. Nagyon érdekes, hogy az Ulvingok, Tilmannok, Lorándfiak, a régi patriciátus legjelentősebb családjai a 14—15. század fordulóján tűntek el a várospolitikából. Ekkor vehette át a város tényleges vezetését a nürnbergi eredetű réteg. Az a Rauczan Péter, akit az 1402-es mozgalom leverése után állítottak vissza a város élére, kimutathatóan nürnbergi kapcsolatokkal rendelkező család sarja volt.242 Bár a mozgalom a középpolgárság felsőbb rétegét akarta behozni a hatalomba, annyi nyilvánvaló, hogy Frigyes fia András mészárost és társait még a megtorlás után, a tanácstagválasztás megszorítására tett intézkedések alapján is meg lehetett volna választani, különben nem kellett volna őket név szerint a választhatóságból kizárni.243 Vagyoni szintjük alapján tehát a tanácshoz tartozhattak. Könnyen lehet, hogy a régi patríciusok egy része titokban támogatta őket, és ezzel magyarázható az előző évben még esküdtséget viselt Lorándfí Lászlónak Palotára, nemesi birtokára költözése. Az sem véletlen, hogy az utolsó rá vonatkozó adatban, 1436-ban „fogott bíróként” szerepel szinte az egész budai ellenzéki párt vezérkarával együtt.244 Az Egri család utolsó sarja 1401-ben fordul elő utoljára éppúgy, mint Lorándfí, de ennek az évnek bírájával, Hertellel is most találkozunk utoljára. Említettük már, hogy Hertel Zsigmond már csupán altámokmesterként és Pest megyei birtokáról Gyömrőinek nevezve tart kapcsolatot ősei városával.245 Az 1322 óta Budának három tanácstagot adó Hailmann családdal 1395-ben,246 a Pernhauserekkel 1396-ban - Hannus második bírósága - találkozunk utoljára. Ugyanezt mondhatjuk az 1390-es években még bírói tisztet ellátó többi régi család sarjairól is: a Rabensteinerekről és a Sztojánokról.247 Az 1370-es években feltűnő újabb családok képviselőinek zöme is eltűnik a 15. században a tanácsból. A negyedszázadon át tanácstag és háromszoros bíró Gleczel János családja éppúgy nem igazolható többet tanácstagként,248 mint Greczinger Jánosé. Ez utóbbi azonban annál érdekesebb, mert itt igazolni tudjuk, hogy a család fiágon nem halt ki, azonban adósságokba keveredett - feudális uraknál! — és elszegényedett. 242 Házát említik 1390-től, Észt. kpt. m. lt. Lad. 53. fasc. 3. nr. 1. [MOL DF 238085.; BTOE III/l. 40-41. p.]; MÓL DL 39270. [BTOE III/l. 71-72. p.]; ZsO 1.2719. sz; uo. II/l. 2168, sz.; uo. II/2. 6740. sz. MÓL DL 9791. [BTOE III/1. 294-295. p.[ (1411-ig.) Bíróságára Id. a függeléket. Nürnbergi kapcsolatok: Nürnbergi áll. lt. Rep. 74. Urkunden des Stadt- und Landalmosenamtes Nr. 114. (Mályusz reg. 635. sz.) 243 Budapest Története II. köt. sajtó alatt. [Budapest története II.] 244 Ld. fenn; és MÓL DL 12990. [BTOE 1II/2.280. p.[ Az oklevélben felsorolt ellenzéki vezetőkre ld. KUBINYI1964. 149-155. p. 245 Egrire ld. fenn, 198. j. A Hertelekre: 211. j. (A család nem halt ugyan ki, de tanácstagságot többé nem viselt.) 246 Halmann fia Miklós 1322-ben, Halmann fia (?) Jenslin 1354/55-ben (Id. a 118. j.), míg Haylmann Jakab 1395/96-ban tanácstag. (Ld. 206. j.) 247 Ld. fenn, 205-208. j. 248 Először Gletzel Henslint említik, háztulajdonos volt. MÓL DL 5865. János 1377/78, 1388/89 és 1392/93 bíró, 1384/85,1385/86,1395/96,1396/97, 1398/99 tanácstag. Ld. a függeléket, a 206. jegyzetet, valamint ZsO 1.4705. sz., MÓL DL 60482. [BTOE III/l. 132-133. p ] Szőlőjére: MÓL DL 7931. [BTOE III/l. 80. p.]
