Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Arcok a középkori Budáról - A Kotta család. Spanyol zsidók a középkori Budán
A Kotta család. Spanyol zsidók a középkori Budán 783 cei bankházak szerepelnek, ezért a számadás kiadója Cottát is velenceinek tartotta.11 Ebben az is megerősíthette, hogy neve elé mindig kitette a „Ser” jelzőt, amit különben a latin nyelvű elszámolásban elsősorban velencei előkelőknek adtak meg. Igen könnyen lehet azonban az is, hogy Cotta ekkorra már áttette üzlete székhelyét Velencébe, és onnan irányította cége Magyarország és Velence közti pénz- és egyéb üzleti tevékenységét. 1505. január 18-án ugyanis Velencében tett végrendeletet Toledói Cotta Márton budai polgár és velencei lakos.12 A végrendelet megemlékezik kereskedőtársaságáról („compagnia nostra”), valamint egyik üzlettársáról, öccsének, Jánosnak a fiáról, Cotta Ferencről. Ugyancsak Velencében foglalta írásba utolsó akaratát Márton özvegye, Izabella is, 1508. március 3-án. Ebben is olvashatunk néhai férje unokaöccséről, Ferencről, aki Budán él.13 Végül Cotta Márton leánya, Joanna ugyancsak Velencében végrendelkezett 1512. október 17-én. E szerint a spanyolországi Toledóba való Cotta Márton úr leánya, és Martinus de Basalo úr, spanyol kereskedő felesége volt.14 A Cották tehát még hazájuktól távol is igyekeztek spanyolokkal házasodni. Sajnos nem tudjuk, hogy De Basalo úr nem tartozott-e szintén a kikeresztelkedett zsidók közé. Cotta cégét Márton halála után unokaöccse, Ferenc vezette tovább Budán. Úgy látszik, hogy már nagybátyja életében - talán annak Velencébe költözése miatt - őt tekintették a magyar fővárosban cégfőnöknek. 1504-ben ugyanis név szerint olvashatunk róluk a II. Ulászló király és a Baduario követ által képviselt Velence között Budán, február 15-én kötött szerződésben. Itt a köztársaság újabb fizetésre kötelezte magát, amelyből azonban le kellett számítani az előző követ által II. Ulászló utalványára „pro Mathita Harber Cive Budensi, ac Anthonio Mercatori Veneto et Francisco ac Martino Cotta” kifizetett összegeket.15 Harber királyi ötvös, egyben nagykereskedő volt, aki az olasz kereskedelemre specializálta magát, és épp ekkor Buda főbírája tisztét töltötte be.16 Antonio di Zuane de Seda részt vett tanú minőségében az államszérzödés megkötésében is, különben a velencei de Seda bankház tagja, és budai vezérképviselője volt. 1503-tól 1512-ig a Velencei Köztársaság magyarországi átutalásainak tekintélyes részét ez a cég bonyolította le.17 Cottáéknak nyilván egyaránt jó üzleti kapcsolataiK lehettek a budai Harberekkel és a velencei Sedakkal. A szerződésben Ferenc neve szerepel előbb, tehát már ő, és nem Márton a budai Cotta-cég feje. Ferenc nevével 1506. február 1-jén találkozunk újra. A délfrancia Jean de Gozon, seigneur de Mélac, Anna magyar királyné udvarmestere (gubernátor domus) végrendeletében adósai között sorolja fel 80 dukáttal a helyesen spanyolnak mondott Cotta Ferencet.18 Ekkor nagybátyja Mindszent utcai, Mátyástól kapott háza már az ő birtokában volt. Ugyanis egy, ebben az évben kelt oklevél egy Mindszent utcai épületet „prope domum Francisconis (!) Cotta” határoz meg.19 Érdekes, hogy a latin oklevél Franciscus helyett a spanyol Francisco alakot használja! A Cotta-ház előfordul egy 1510. december 4-i üzleti oklevélben is. Az olasz származású Anthonius Cynthius de Burgo sancti sepulchri Cotta Ferenc úr házában elismerte, hogy a 11 Uo. 435. p. 12 Balogh 1966.1.566. p. 13 Uo. 14 Uo. 15 Fraknói 1877a. 17-18. p. 16 KUBINYI 1963-64. 94. p. 96. j. 17 KARDOS 1951. 435., 438-440. p. Vö. még KUBINYI 1959a. 101. p. 18 Lartigaut 1965. 373. p. 19 MÓL DL 21569.
